Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

megbízta a bírói teendők ellátásával. A képviselőtestület tiltakozását jeleittette be a megbízatás miatt, egyidejűleg pedig "azonnali hatállyal" megszüntette a helyettesítést. De a Nemzeü Paraszt Párt akkor már többségben lévő képviselőtestületi tagjai ezt a határozatot egyáltalán nem fogadták el és Nagy Jánost választották meg a biroi üsztségre. A választás természetesen érvénytelen volt, mert akkor az 1886. évi 22 t.c. még hatályban állt, ennek értelmében pedig a helyettesítő biró inegLizetésa a főszolgabíró utódjaként működő járási főjegyző jogkörébe tartozott. Emiatt a NNP állásfoglalása ellenére Lajter György maradt a főbiró. Az ülések rendszerint az egyes pártokon belül is személyes viták színhelyei voltak, és szinte minden tanácskozás alkalmával uj képviselőtestületi tagokat delegáltak a különböző pártszervezetek. Ez az eljárás messzemenően zavarta a közigazgatás menetét és lehetetlenné tette a nyugodt légkörű tanácskozásokat. Az üléseken elhangzó vádak s az azok visszautasításával járó ellenvélemények gátolták mind a közellátás, mind a termelés biztosítására irányuló törekvések megvalósulását, mert olyan politikai légkört teremtettek, amely szinte megbénította a helyes irányú kibontakozásokat. Ezek az ellentétek már az év elején jelentkeztek. Magának a Belügyminisztériumnak már korábban be kellett avatkoznia a helyzet tisztázásába; 95.291/1945. III. számú rendeletét 1946. február 2l-én a képviselőtestületen megtárgyalták, tudomásul véve , hogy "a pártok nem változtathatják tetszésük szerint a delegált képviselőtestületi tagjaikat...., a képviselőtestület megalakulása után alakult uj poliükai párt nem küldhet be képviseletet". Ennek a tilalomnak rögzítésére azért volt szükség, mert a jobboldali erök is ostromolták egyrészt magát a nemzeti bizottságot, másrészt, azok érdekében a demokratikusnak ismert pártok képviselői is felléptek az uj pártszervezetek bevonása érdekében. A Belügyminisztérium viszont azt is leszögezte, hogy a Nemzeti Bizottság "az egyes pártok képviseleti arányát újból nem állapithatja meg". A jobboldali nyomás a Kisgazda Párt részéről egyre erőteljesebbé vált, ez a párt tudvalevőleg nem tartozott a Baloldali Blokkhoz, sőt jobbszárnya a reakciósok jelentős részét tömöritette magában. A képvi: selőtestület ly46. március 30-án megállapította, hogy a Kisgazda Pártnak nem is lett volna joga tagok kiküldésére, mert korábban "csak szövetkezésük volt és nem pártszervezetük". Ezért _ e kérdésben a Baloldali Blokk pártjai teljes egyetértésével - a Kisgazda Párt tagjainak törlését határozták el az 1945. augusztus 25,-i helyzetnek megfelelően.