Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)
II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950
A képviselőtestület tagsága tehát itt is kezdte felismerni azt, hogy minden személyeskedő vita ellenére a nagy poliükai kérdésekben a demokratikus pártoknak össze kell fogniok a reakciós erők leküzdésére, az országos pártvezetés elgondolásainak és poliükai programjának megvalósítására. Ebben a szellemben kezdett a pártszervezet közötü állásfoglalások különbözősége lecsillapodni és a közös akciók emiatt vezettek nagyobb sikerre, mint korábban. Az újjáépítés a közigazgatási alkalmazottak rendszeres létszámának kiegészítését indokolta; ez a szükséglet játszott döntő szerepet 1946. augusztus 23-án az irodasegédtiszti állás szervezésénél, amelynek feladatkörébe éppen az újjáépítési közmunka ügyek intézése tartozott. A nagyközség két telephelyének közlekedési nehézségei ismételten felvetették a legalább részbeni önállóság szándékát. 1947. április 19-én Alsó-Józsa előterjesztette azt a kívánságát, hogy legalább közigazgatási kirendeltség létesüljön a maga területén. A mult ismét "kísértetként" tört felszínre nem is annyira közérdekből, mint egyes személyek magánérdeke miatt. A javaslatot a képviselőtestület elfogadta, de annak érvényrejutásáig, tehát a Hajdú megyei törvényhatósági kisgyűlés jóváhagyásáig Bodó Imre főjegyző indítványára "ügykezelési napok" szervezéséről döntöttek. A főjegyző ésszerű módosító előkészítése lehetővé tette, hogy az ügykezelési napok alkalmával "egyes közigazgatási ágazatok tisztviselői... Alsó-Józsa községbe" kiszálljanak, amivel fölöslegessé vált, hogy a lakosság keresse fel Eelsö-Józsán a községházát. A határozat a főjegyző álláspontját tette magáévá azzal a megokolással, hogy a lakosoknak "napról-napra tömegével kell a hivatalokat felkeresniük", viszont a fogadónapok megtartására megfelelő hivatali helyiség Alsó-Jozsan is rendelkezésre áll. Az ügykezelési napok rendszeres megtartására azonban mégsem került sor, egyrészt mert a lakosság a különböző mindennapos közigazgatási ügyek intézésére /anyakönyvezés, marhapasszus kiállítása, tárgyalások a községi bíróval és a főjegyzővel stb./ maguk keresték fel a "főhivatalnak" tartott felső-józsai községházát, másrészt pedig azért, mert a községi ügyintéző tisztviselők létszáma alacsony volt. 1947. április 19én a képviselőtestület az ügyintézők sorában mindössze a vezetőjegyzöt, a segédjegyzőt és három irodaüsztet vett számba. Rajtuk kivül a biró, a törvénybiró, a pénztárnok és a 4 esküdt szakigazgatási munkát nem láttak el, mig az orvos munkaköre nyilvánvalóan egészségügyi és nem közigazgatási jellegű volt. Mellettük szegődményesként 2 "kisbíró", községi