Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

ször a Debreceni Nemzeti Bizottság vagy a Hajdú megyében életrekelt népfrontszervek irányitása alatt. Az elöljáróság eleinte a helybenmaradt tagokkal látta el a közigazgatás mindennapi feladatait, miközben különös hangsúlyt nyert a községi föbiró funkciója, miután mind a szovjet parancsnokság, mind pedig a megyei főispán és alispán rajta keresztül hajtotta végre az élet szervezésére irányuló kezdeményezéseit. A gazdasági szervezőmunka elsősorban a közmunkák biztosítására, a háborús pusztítás maradványainak felszámolására, az őszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésére, a betakarításra és a hadmüveletek igényeit kielégítő egyéb kérdések megoldására tért ki. De ugyanakkor az elöljáróság állította ki az utazási igazolásokat, a közmunkafelmentéseket és a napi ügyintézés egyéb okmányait; az bizta meg a vagyonvédelem érdekében szükséges feladatok ellátását végző személyeket, akiket az ő javaslatára a főispán nevezett ki. A.Í államhatalmat a főispán gyakorolta, aki az első hónapokban a megye szuverén gazdája volt, s ebben a minőségben magának a szovjet parancsnokságnak is felelősséggel tartozott. Az elöljáróság eleinte nyilvánvalóan Józsán sem volt teljes létszámú, mert a korábbi tagok egy része elmenekült a hadmüveletek időszakában, más része pedig poliükai szempontból még átmenetileg is alkalmatlannak bizonyult felelős funkció betöltésére. Ez a körülmény a hatósági jogkör gyakorlását nagyon megnehezítette, mert a tisztviselők közül többen teljesen tájékozatlanok voltak a közigazgatási munka gyakorlatában. Éppen ez a körülmény emeli ki a néphatalmi szervek felmérhetetlen jelentőségét, mert azokon belül legalább a politikai vonalvezetés alkalmazkodni tudott az adott helyzet követelményeihez. A felszabadulás első hónapjaiban a politikai helytállás, a katonai győzelem támogatása, az előrehaladó szovjet egységekkel való ellátási együttműködés, a szétzilált közbiztonság helyreállítása egyik legdöntőbb feladata volt, s ebben a helyzetben már a kormány megalakulása után kezdtek felmerülni a különböző felfogást képviselő személyek, csoportosulások más-más nézetei. Ez a körülmény a partok megalakulásában is kifejezésre jutott. Az Ideiglenes Kormány megalakulása után nagyobb hangsúlyt kapott a közigazgatás. Ujjá kellett szervezni - még mindig az 1886. évi 2 2. tc. előírásaira támaszkodva - a képviselőtestületeket, meg kellett alakitani az elöljáróságot és ki kellett építeni a szakigazgatás szervezeteit, előadói hálózatát, tehát magát a korábbi értelemben vett községi önkormányzatot és apparátust.