Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

Józsán 1945. február 8-án tartotta első ülését a képviselőtestület. Elnöke a korábbi főbiró: Füzesi Perenc. Az ülésen a régi tagságból csak 34 személy vett részt, a virilis jogon választottak vagy távol voltak vagy nem jelentek meg, vagy az uj választási elvek érvényesülése miatt részt sem vehettek. Ezen az ülésen a község önkormányzati testülete előtt a Nemzeti Bizottság bejelentette a 14/1945. kormányrendelet alapján saját szervezetének megalakulását. Az újjáalakult képviselőtestület arculata egészen más képet mutatott, mint a felszabadulás előttié. A tagokat ez alkalommal is a község lakossága választotta, de nem közvetlenül, hanem a pártok delegáltjaiként kerültek be a testületbe. Ez a nagy jelentőségű változás már a népfrontpolitika irányelveinek és a koalíciós kormányzat intencióinak megfelelően következett be. A helyi lakosság rétegei, csoportjai a pártokon keresztül juttatták kifejezésre javaslataikat, a pártok kívánságai pedig a Nemzeü Bízottság utján érvényesültek. Abban az időben, a népfrontpolitika kezdeti szakaszában, csakis ezzel a módszerrel lehetett biztositani a demokratikus választási elv szabad érvényesülését. Az természetes, hogy a pártok nem mindenkor vallottak azonos nézeteket, de éppen a népfronton belüli együttműködés tette lehetővé, hogy 1945. elején az alapvető kérdésekben azonos álláspontot foglalhassanak el. A pártok a kormány működésének kezdeü időszakában még közel álltak egymáshoz; az erök széthúzása csak később következett be, amikor a nyugatról hazatért reakciós elemek, a társadalmi osztályok ellentételnek hatására, vagy tudatos, a demokratikus elveket romboló propaganda folytán különböző nézeteket kezdtek érvényre juttatni. Egyelőre még inkább az összefogás jelei mutatkoztak meg, mint a széttagolódás szándékai. Az viszont természetes, hogy a pártok szervezeü életén belül egyes tagok különböző nézeteket képviseltek, miután politikai felfogásuk és gyakorlatuk eïért egymástól, de a képviselőtestüleü üléseken ezek az eltérő álláspontok nem érvényesültek. Voltak olyan összetartó tényezők, amelyek Józsán is lehetővé tették az egységfront kibontakozását. Ilyeneknek tekinthetjük a földreform kérdését, amelynek végrehajtásában egymástól eltérő nézetek voltak, de annak szükségességében, forradalmi igényében föltétlenül egyetértettek. Az eltérések inkább a pártközi vitákban mutatkoztak meg s kevésbé a képviselőtestületi üléseken. A jobboldalnak akkor még nem volt bátorsága nyilt porondra lépni s ezzel a népi demokratikus célkitűzéseket hátbatámadni.