Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

deráztató céljaira. Ezt az igényt 194 2. július 1-én még nagyobb területekre terjesztették ki, amikor Józsa képviselőtestülete Hartstein Nándor erdejéből 5 25 kh területet kért. Ezekkel párhuzamosan szükségessé vált uj intézmények létesítése is. 1940. május 19-én a Hadházi telepen az alispán iskolát szeretett volna a község közreműködésével, létesiteni, annak a reményének kifejezésével, hogy a telek egyszer úgyis Józsához kerül. A. községnek akkor az iskola szervezésére nem volt lehetősége, s ezért a javaslat teljesitését megtagadta. Többen a villamoshálózat bővítésével is foglalkoztak; 1941. március 20-án az Elek és Rózsa utcák villamosellátását javasolta a képviselőtestület de e szándék Debrecen város közreműködését is megkövetelte volna, amit akkor Debrecen nem tett magáévá. A háborús közigazgatási feladatok növekedése több uj állás szervezését indokolta. 1939, október 31-én országmozgósitási /OM/ dijnoki, majd 1942. július 1-én közellátási írnoki állást szerveztek. De mindezek az uj állások szinte az elviselhetetlenségig megnövelték a község terheit. Annyira, hogy 1941. augusztus 31-én már 267,68 %-os pótadó kivetését tartotta indokoltnak a képviselőtestület. Ilyen nehézségek között zárult a kapitalizmus kori közigazgatás Józsán. A magas pótadóból származó megterheltetés a lakosság teherbíró képességét maximálisan kimerítette, a községfejlesztést egész kismértékűre korlátozta, nagyobb beruházásokra egyáltalán nem volt lehetőség, s amelyekről említést tettünk, azok is legnagyobb részt kölcsönből oldódtak meg. A képviselőtestületi tagok érdeklődése csökkent a közügyek iránt és az 1944. április 27-én tartott ülésen már csak 12 fő jelent meg a jegyzőn kivül. Ez is csak az alapok felülvizsgálatával foglalkozott. A testületnek egyébként akkor 36 virilis, 36 választott és 14 hivatalból résztvevő állandó tagja volt, de mindezek az elöljáróságon kivül távol tartották magukat a testületi ülésektől. Az 1944. szeptember 4-én lezajlott utolsó felszabadulás előtti ülés voltaképpen csak formális jellegű volt , miután senki sem jelent meg a választottak és virilisek közül. Nem volt egyéb feladata, mint az augusztus 31-i ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A község lakossága ekkorra már teljesen kettéoszlott: voltak, akik örömmel várták a felszabadító szovjet csapatok Magyarország határaihoz közeledő hadműveleteit, de akadtak olyanok is, akik a kiürítésre és a menekülésre gondoltak. A társadalom belső harcai nem a képviselőtestüleü üléseken zajlottak, hanem az emberek különböző csoportjai között, a mindennapi életben. A közigazgatás e hónapokban csupán a legszükségesebb feladatok megoldásával foglalkozott, célkitűzése és távlati programja nem volt, de nem is lehetett, legalábbis erre mutatnak a kis