Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

számú ügyiratok és egyéb okmányok. KÖZIGAZGATÁS A FELSZABADULÁS UTÁN Józsa területe egyike volt azoknak, amelyek mindjárt Debrecen felszabadulása után elnyerték a szabadságot. A harci események a község .területén 1944. október 18-22-e között zajlottak le. Mozgalmas napokat élt át a község ezekben az időkben, A közigazgatás vezérkarának egy része elmenekült, ' az uj élet megindulásának feltételei a kapitalizmus viszonyaitól eltérő körülmények között bontakoztak ki, A haladó gondolkodású személyeknek és elsősorban a baloldali állásfoglalásu csoportoknak szervező munkája nyomán kezdték megalapozni annak a fejlődésnek az útját, amely területükön is a népi demokratikus államhatalom helyi szerveinek kibontakozáséhoz vezetett. Debrecenben már 1944. október 22-én megindult a Kommunista Párt tevékenysége, ennek nyomán megalakult a pártszervezet, majd egymás után életre keltek a különböző baloldali szervezetek, közöttük széles alapon bontakozott ki a szakszervezeti mozgalom. Újjászerveződött a Független Kisgazda Párt, nemsokára utána 1945. január 7-én megalakult a Nemzeü Paraszt Párt, január 4-én a Radikális Demokrata Párt, a Polgári Demokrata Párt pedig 1945. februárjában. De még mindezeknek a megalakulása előtt 1944. november 29-én Debrecenben tömörült a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és Független Kisgazda /22/ Párt szervezete "Demokratikus Partok Bizottsaga" elnevezés alatt. E bizottság semmiképpen sem képviselt pártszervezetet, hanem akkor a népfrontpolitika érdekében kibontakozó egységes politikai irányvonalat az ország újjáépítésének és az igazgatási szervezetek demokratikus átalakításának céljából. E tömörülés tartalmát a fasizmus maradványainak megsemmisítése és a felszabadító háború győzelmes befejezése határozta meg, A történelem azóta már megdönthetetlenül Igazolta, hogy az egész ország szervezőmunkájában két tényező találkozott össze: az egyik maga a felszabadítás, amely felszínre hozta a baloldali mozgalmakat, és megteremtette a régen izzó társadalmi tűzfészkek újraéledésének lehetőségét. De a felszabadítás katonai győzelme önmagában nem járhatott volna olyan eredményekkel, mint amelyeknek az utolsó évtizedekben tanúi voltunk, ha hiányzott vdna a világos célkitűzéseket képviselő kommunisták szervező ereje. A népi demokratikus államhatalom kiépítését a kommunisták vezették, akik sok harc árán, de következetesen haladtak a demok-