Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

uj községháza építésének terve megvalósulhasson ! Ugyancsak menetközben kellett megoldani a tisztázatlan te— lektulajdoni problémákat, mert a különböző szervezeti hovatartozás miatt rendetlenek voltak a telekkönyvek, elvándorlás, elhalálozás, örökösödési tárgyalások elmaradása, telekcsere és más okok következtében tisztázatlanok voltak a tulajdonjogi viszonyok, ami miatt többszörösen ismétlődő per keletkezett. Mindkét község 1882. március 19-én határozta el a telekkönyvek rendezését, a telekkönyvi helyszínelést, amely éppen ezekben az években országos feladatként jelentkezett és nyert megoldást a kataszteri felmérések révén. De minden nézeteltérés ellenére többen kezdeményezték a gyümölcsnemesitést, mint a lakosság megélhetésének egyik forrását. Pelsö-Józsa 1883. január 11-én rendelkezett arról, hogy az iskolásokat a tanitó az ojtás módszerére oktassa ki és minden gyümölcstulajdonos kertjében nemesítsék a gyümölcsfaállományt. Más vonatkozásban is igyekeztek az élet által adott követelményeknek eleget tenni. Többek között megyei utasításra Alsó-Józsa 3 vaságyas járvány "kórház" részére jelölt ki helyiséget 1884. november 26-án az antalrészi csőszháznál: Akciót indítottak, hogy az 1884-ben megnyílt Debrecen-Tiszalöki vasútvonal mentén Józsa önálló állomást kapjon. Bár e szándék csak 1912-ben valósult meg, a kezdeményezés mégis a - munka és piackeresö józsaiak éberségére utal. A nincstelen, adót alig fizető szegényebb betelepülőkre, az ellenük való "védekezésre" utal az a képviselőtestületi határozat, amely 1885. szeptember 6-án kimondta, hogy Pelső-Józsán csak az telepedhet le, aki "valamennyi ingatlan birtokot vásárol, magát és családját a község terhelése nélkül fenntartani képes". A későbbiek folyamán, 1886. szeptember 6-án, tehát az előbbi határozatot követő egy év elteltével, ugyancsak Pelsö-Józsán állapították meg, hogy "a vagyontalan kóborló települők nemhogy hasznára és közteherviselésében némi segítségre lennének, de kárt és kellemetlenséget okoznak"; az ilyenek letelepedési illetéket fizessenek. AZ UJ KÖZSÉGI TÖRVÉNY UTÁN A második községi törvény, az 1886. évi 22. tc. a korábbi jogszabály módosításával a községek belső szervezetének azt a rendszerét foglalta Írásba, amely a szocialista magyar Alkotmány életbelép-