Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

II. Komoróczy György: Józsa község közigazgatásának története 1872-1950

külön, de együttesen is az u.n. "szalagtelkes" formát képviseli. A szalagszerü telkek elhelyezkedése a szőlőművelésre és gyümölcstermelésre mutat, ugyanakkor a Tócó folyására merőleges földrajzi elhelyezkedés a kelet-nyugati irányban való fejlődés egyik meghatározójává vált. A két falu szélét 7 km-nél is nagyobb távolság választja el, ami a lakosság összeolvadásának és egybefonódásának területi gátjaként már az 187ü-es évektől jelentkezett. A feudális korról szóló fejezet bemutatja, hogy a szalagtelkek a részben Debrecenhez, részben Hajdúböszörményhez tartozó nyilastelkekből alakultak ki; ez a települési mód nemcsak a terület megművelésének módjára volt hatással, hanem a termelésen elfoglalt helyzeténél fogva befolyást gyakorolt a lakosság gondolkodására is. Mintha a föld megművelésének nehézségeivel egyedül küzdő ember magárautaltságának jegyei választották volna el egymástól az embereket, annyira széthúztak az emberek, A szőlőskertek még az 1850, évi összeíráskor is jellemzők voltak mind Alsó-, mind Pelső-J ózsára; azonos becslési járásban feküdtek s emiatt a kataszteri birtokfelmérések során Debrecen érdekeltségi zójiájaként tartották nyilván őket, A két község lakossága akkor részben hajdúböszörményinek, részben debreceninek tartotta magát, de a differenciát az összeírok figyelmen kivül hagyták és egységesen Debrecen alatt sorolták fel a két településen élő családokat. Akkor még semmiféle községi szervezet nem volt kimutatható. Abban az időben még kísérlet sem történt ennek kialakítására. A lakosság közvetlenül Debrecenben bonyolította le ügyeit és a debreceni polgármester hatásköre éppenugy kiterjedt a két településre, mint magának a városi lakosságnak ügyeire. Lényegében még akkor is "Józsa Szent Györgyi Kertek" volt a város szóhasználatában a település elnevezése és csupán a földrajzi fekvés miatt különböztették meg az egyiket Alsó, a másikat Pelső melléknévvel. A település nyugati szakasza kismértékben magasabb fekvése miatt kapta a Pelső-Józsa, a keleti része pedig alacsonyabb fekvésű telkei folytán az Alsó-Józsa nevet. Igy szerepelnek az összeírásokban is. KERTSÉGBŐL ÖNÁLLÓ KÖZSÉGGÉ SZERVEZÉS A községgé alakulás időpontjában mindkét telepet közép- és nagybirtok vette körül. E birtokok árnyékában nem volt meg a földbirtokszerzésnek semmiféle lehetősége, emiatt a kertekben élő földnélküli sze-