Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

I. Módy György: Józsa község településtörténete 1872-ig

szántva élni azonban szabad ne legyen." Tehát a debreceniek ezt a részt is, mint sok-sok más elpusztult hortobágyi falu határát, a nagyará., e Il7l nyu joszagtartasukhoz hasznositottak. ' ' A. "Böszörmény Varosa birodalmában lévő Praediumokk és Praediumbeli Portiokk .... Specificatiója" cimet viselő összeirás szerint 17 23-ban a következő részekre osztja a böszörményiek által zálogolt Szent Györgyöt: Melith Pétertől ugyanattól kezdve ugyanannyit, Melith Katától 1650-től kezdve ugyancsak 500 forintot, Eszterhazy Lászlótól 1651-től 2400 forintot és végül Deb/18 / recen városától 1723-ban 3900 forintot tüntet fel zálogsummaként. ' ' A város a szentgyörgyi puszta másik, kisebbik részét a már emiitett Nyári-leszármazott Jósa családtól szerezte meg, 1716-ig 500 forint évi zálogdij fejében, azután pedig haszonbérbe. Debrecen a Böszörménytől és a Jósa családtól zálogolt illetve bérelt területeket a saját földhasználati rendszerében, a többi béresföldekhez hasonlóan nyilasonként osztotta fel meghatározott időszakokra, három -öt majd hét évre. Az 17 30as években már nemcsak állattartásra, hanem szántás-vetésre is hasznositottak és tanyaszerü szállásokat is emeltek itt a debreceni gazdák. /19 / 17 24-1755 között 75 nyilas béresföldről tudunk. ' ' 174 2-ben Hajdúböszörmény felemelte az évi zálogösszeget 4000 forintra, amit a debreceniek sokalltak és lemondtak a böszörményi rész további zálogbavételéröl. A Jósa féle részek azonban továbbra is használatukban maradtak, de kizárólagosan szántás-vetésre, 1749-ig haszonbérként, attól kezdve 1769-ig megint zálogjogon. Ekkor az egyik kései Jósa utód, Némethi Andrásné, Erős Kata visszaváltotta a szentgyör— , T - - . /20/ gyi Jozsa reszt. ' ' Vizsgált területünkön a mai Józsa közvetlen településtörténeti előzménye kapcsán a Debrecen várostól való visszaváltás idejétől beszélhetünk. Debrecen ugyanis gondosan vigyázott arra, hogy a zálogospusztákat állandó letelepedéssel senki ne népesitse be. Sokáig még a nyugati béresföldeken és a keleü erdőspusztákon is tilalmazták épületek /21/ , , . .. emelését és az állandó ott élést. ' Az 1770-es evek vegétől azonban az addig legelőnek vagy szántásra használt részeket kezdték beültetni, szőlővel. Igy alakult ki a józsaszentgyörgyi szőlőskert, melyet rövidesen állandó kitelepedés által hasznosítottak. 1795-ben Debrecen városa már kérte Szabolcs vármegye közgyűlését, hogy megfogathassa a szentgyör— gyi szőlőskert pajtáiban, sőt a földesúr épületeiben is meghúzódó "gonosztevőket". A tiltakozás mögött jogosan érezhető a városnak az a törekvése, hogy megakadályozza a város határán egy uj, állandó lakoság-