Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

I. Módy György: Józsa község településtörténete 1872-ig

gal feltöltődő szőlőskert megszüntetését, hiszen az a város bormérési jövedelmét is csökkentette volna. Az 1810-es években már a józsai szőlőt, mely természetesen tulajdonjogilag továbbra is a földesuraságé, szabályos kiosztásban kisbérlök kezére juttatták. 1813-ban még arra is engedélyt kaptak, hogy /22/ a borukat behozzák Debrecenbe, bár ezt a város évekig tilalmazta.' 1825-ből adatunk van arra, hogy sok olyan debreceni is kiköltözött a józsai szőlőskertbe, akinek háza volt bent a városban. Ez a 122 családot feltüntető összeirás azt is mutatja, hogy a "telepesek" nagyobb ré/23 / sze 6-12 éve már kint él. ' ' Ettől kezdve nyomon lehet kisérni egy falu település lassú megszületését. 1828-ban még igy irnak a debreceniek: "A Józsa Szentgyörgyi praediumokon törvénytelenül magokat lakásképpen megvont gyülevész lakosok ... " . Más adat szerint 1834-ben Szabolcs megye akarja kitelepiteni azokat, akik a "Jósa Szentgyörgyi szőlőskertekben mint / 24 / pusztás és csaknem erdős helyeken többen megtelepedtek." ' ' 184 2-ben is még igy irt a debreceni tanács Szabolcs vármegyének: Józsa nevü szőlőskertekben szőlővel biró számos debreceni és másunnan való emberek többnyire télen s nyáron a nevezett kertekben tartózkodván, a monostori erdőt pusztítják; a rajtakapott debreceni lakosokat a törvényszék megbüntette." Ezeket az embereket olyanokként jellemzik, mint akik "a polgári társaságon kivül élnek", adót nem fizetnek. A debreceni tanács kéri Szabolcs megyét, hogy ellenőrizze ezeket, majd /25/ a szüret idejét kivéve, származási helyükre "hajtassanak vissza." ' De a település állandósulását az ilyen intézkedésekkel megakadályozni nem lehetett, miután az élet, a terület adottságainak kihasználása követelte meg a folyamatos megtelepedést. 1853-ban már 326 lakosa volt a józsai kerteknek, akik közül 170-en 1848 előtt, 156-an pedig 1849-től költöztek be. Foglalkozásukat tekintve 80 %-uk napszámos volt. A tizenkét J ózsa-S zentgyörgyi járás /Alsó és Felső Józsa/ népessége egy má/26/ sik, szintén 1853. évi kimutatás szerint 318 családban 1028 személy.' ' Ez a népesség 1876-ra mintegy kétezerre gyarapodott, és Debrecen városának, bár kérte, hogy a józsa-szentgyörgyi szőlőskertek területét joghatósága alól kivegyék, mégis egészen 1876-ig a város adókötelékében maradt annak ellenére, hogy 187 2-ben Szabolcs megyéhez kapcsolt önálló község lett. Közigazgatásilag 1813-tól egészen önálló községgé alakulásáig Hajdúböszörményhez tartozott. A fentiekben vázlatosan mutattuk be a középkori és újkori