Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

I. Módy György: Józsa község településtörténete 1872-ig

első felében Is a Várdaiaké volt: 1549-ben, közvetlenül a töröknek való behődolás előtt is volt még benne tiz porta. A. század derekán még jó néptartó hely, s amikor a Várdai család férfi ágon kihalt, S zen tgyörgy több más birtokkal együtt leánynegyedként Várdai Kata férjére, bedegi Nyári Pál egri kapitányra szállt. A Nyáriakon kivül velük egyszerre részbirtokosokként vagy utánuk egészbirtokosként a Becskyekkel, Melithekkel és a Jósa családdal találkozunk, mint szentgyörgyi földesurakkal. Erre a korra nyúlik vissza a még az 1866-ig is itt részbirtokos Eszterházyak megjelenése, ugyanis a Nyáriak kisvárdai uradalmának tartozéka/15/ ként házasság révén a falu portáinak nagy részét ők birták. ' ' Debrecen környékére az első komolyabb törökkori csapást a gyulai bég 1573. évi pusztító, sarcoló hadjárata hozta. Szentgyörgy is ekkor kezdett lassan elnéptelenedni, 1594-ben pedig a török oldalán harcoló krimi tatárok pusztították el a környéket. Ekkor lett néptelen Macs, Téglás, Hatház, Parlag, Monostor, Zelemér is Szentgyörggyel együtt, s még közel tiz közelebb-távolabb fekvő település. Néhány jobbágycsalád nyilvánvalóan évekig eltengődött még ősei földjén, de adózás szempontjából a fent sorolt falvakat 15 98-ban is elhagyottnak, néptelennek irták. Szentgyörgy, Macs, Monostor és Zelemér nem is települtek újra. A század utolsó harmadában Szentgyörgy birtokosaként ismerhetjük meg az Eszterházyak mellett Nyári Pál dédunokájának, Erzsébetnek a férjét Józsa Miklóst, aki szintén leánynegyedként kapott itt néhány telket. A falu elnéptelenedése után sokáig nem tudjuk figyelemmel kisérni a terület történetét, az bizonyos, hogy a pusztabirtokot tulajdonosai - amennyiben ezt az általános politikai és katonai helyzet megengedte - zálogbaadással /16 / igyekeztek hasznosítani. ' ' Igy került 1647-től Szentgyörgypuszta egy része évi bérért Debrecen város kezére. Ehhez később sorra szerezték a debreceniek a zálogos részeket, amire "történeti joguk" ugy volt, hogy néhány teleknyi részt 1578-ban még Várdai Miklóstól száz forintért bérbe vettek / a falu első pusztulása után/. 1649-től kezdődően 500 forintos zálogjogon Debrecen a Nyári, Becsky és Melith családok részeit is magához váltotta. Később a szintén terjeszkedni óhajtó, már hajduváros Böszörmény magasabb összeggel magának szerezte meg a szentgyörgypusztai részeket. Ezeket azután 1703-ban alzálogként 2016 forintért visz— sza-adta Debrecen városának. Az alzálogos szerződés a következőket is kimondta: "... Szent György egész mezejét, valamely cserén kivül ugy, hogy hasznát, gyapját vévén, marhájával jártathassa, füvét használhassa, vassal