Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

de figyelmeztetés is volt, hogy a földdel egyáltalán nem rendelkezők az országot elhagyva nem állnak majd rendelkezésre az ő hatalmas birtokaik megművelésére. A közbejött háború leállította /rendeletileg/ a kivándorlást, de nyilvánvaló volt, hogyha a háború után nem kötik meg az agrárproletárok tömegét, munkáskéz nélkül marad a nagybirtok. Másrészt a háború hatására a tömegek forradalmian léptek fel. A. Horthy-rendszer felismerte, éket kell vernie a munkásság és a parasztság közé, s ennek volt egyik módszere az 1920. XXXVI.tc. az úgynevezett Nagyatádi földreformtörvény. Célja volt a parasztságnak tett Ígérettel megakadályozni a népi egység kialakulását. Éppen ilyen taktikai megfontolásokból, de meg a nagybirtokosok egyrészének ellenállása miatt is, akik nem értették meg a törvény lényegét, a végrehajtás hosszan, egész 1925-ig elhúzódott. A végrehajtás módja /kis parcellák, magas térítési ár stb./ is bizonyította; cél a parasztságnak egyszer s mindenkorra elvenni kedvét a föld követelésétől. A Nagyatádi "földreform" sokak által ismert általános hibái helyett, illetve azok további felsorolása helyett figyelmünket a közvetlen községünkben történtekre fordítanánk. Itt is megtörtént a két nagybirtokos felszólítása, hogy ajánljanak fel megváltási ár mellett földterületet a reform céljaira, özv. Halbrohr Adolfné és Harstein Nándor a felszólításnak nem volt hajlandó eleget tenni, sőt még kishaszonbérleü parcellák kiadását is megtagadták. A helyzet feszültté vált. A forrongás levezetése érdekében /11/ maga a főispán lepett közbe. ' Az előbbi bajokat tetézte, hogy a község nem rendelkezett pl. legelővel, szántófölddel, de mint tudjuk már, temetővel sem. A legelő problémákon egy ideig segített, hogy a józsaiak állataikat Debrecen város erdeiben és legelőin tartották, ahonnan azonban ez időben a város másoknak adva bérbe e területeket, kiszorította a józsaiakat. A két birtokostól igénybe vettek ugyan a földreform céljaira 836 kh-nyi területet, de azok hosszú ellenállás után csak 360 katasztrális holdat adtak át. Ebből 339 kh-at osztottak ki 208 földnélküli vagy nagycsaládu törpebirtokos között. /A többit községi utak, a MAV területének bővítésére stb. használták/. Ugyanakkor 10 kh házhelyet 120 hadiözvegy, hadirokkant és teljesen nincstelen kapott meg Dr. Hadházy Zsig/12/ mond földjéből /a mai Hadházy-telep/. ' ' Mivel az uj földhözjuttatottak száma ilyen magas volt /az igénylök száma jóval több volt/, áüagban 1,6 kh földet adtak, s a legmagasabb sem haladta meg a 3,5 kh-at. Ezek az apró parcellák pedig nem oldhatták meg a gyakran 5-6 gyermekes családok problémáit. A "földreform" során történt ugyan annyi Józsán, hogy a törpebirtokosok száma megnőtt, s ezzel megtörtént a községhez kötésük,