Szűcs Ernő szerk.: Józsa nagyközség 100 éve 1872-1972 (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 21. Debrecen, 1972)

III. Szűcs Ernő: Józsa gazdasági és társadalom története

de alapvetően semmi sem változott, mert a határnak 10 év múlva is 6 2,4 %-a a két nagybirtokos kezén maradt. Józsán nem jelentett megoldást a kisparcellás bérleti rend­ szer sem . A. feles szántó, harmados, negyedes föld néhány községben enyhített a saját tulajdonnal nem rendelkezők nyomorán, A gazdák a kapásnövényekkel bevetett földeket harmadába, negyedébe adták bérbe, / ha a sorközt ekekapával meghúzatták, akkor adták negyedébe/, de ilyen földhöz jutni nehéz volt. Akik mindenáron bérletre akartak szert tenni, a bérbeadónál még külön ledolgozási munkát vállaltak : maguk sze­mélyére /fuvarozás/ vagy feleségük, gyermekük munkaerejét ajánlották fel /takarítás, házkörüli munka, liba, disznó, pásztorkodás/. A gazdák azonban, ha csak tehették, nem adták bérbe a földjüket, sőt napszámost is csak a legszükségesebb mértékig alkalmaztak. Józsán 1935-ben mind­össze 91 kh bérlet volt, s ebből is egy 2 2 kh-as tagban, egy idegenből /13/ . , jött bérlő kezén. Néhány józsai a balmazújvárosi határhoz tartozó Steinfeld birtokon jutott bérlethez. A nincsteleneknek - mivel sem földtulajdonhoz, sem bérlet­hez nem juthattak - más munkaalkalom után kellett nézniük. A XIX. szá zad utolsó harmadában folyó gát és vasutépitkezéseknél lehetőség nyilt a kubikus munka, vállalására, de ezek építése - szinte egyidőben a köz ség telítődésével /L. népesség alakulása részt! / megszűntek. A ma élő józsaiak nagyapái, dédapái építették pl. Tunyogmatolcsnál a Szamos gát­ját. A XX. századnak, inkább csak a második évtizedében meginduló or­szágutépitéseket, - amelyek hasonló munkavállalásra adtak volna lehető­séget - rendszerint a gazdasági válságok éveiben / 1911-12, 1929-33/ végeztették. Kétségtelen ezek az útépítések valamelyest enyhítettek a válság nyomorán, de "inségmunkás" azaz leszorított bérek mellett végez­tették, igy a dolgozók ugyanazt a munkát alacsonyabb bérért végezték. 1940-ben ugyan jól kerestek a községünkbeliek a Debrecen-Polgár kö­zötti országút korszerűsítésének, de ennek me g sajnálatos politikai kö­vetkezménye lett. /L. a mozgalomról szóló részt/ A saját falujában munkát nem találók gyakran arra kénysze­rültek, hogy családjuk eltartására Szatmár, Szabolcs vármegyékben ke­ressenek napszámmal pénzt. Tiszaluc, Szerencs, Taktaharkány határá­ban pedig répaegyelést és szedést végeztek. Más alkalmakkal aratást, cséplést igyekeztek vállalni a józsaiak a környező községek határában lévő uradalmakban. Ez a próbálkozás sem járt mindig sikerrel, mert pl. 1924. július 1-én jelenü a Hajdú vármegyei Gazdasági Felügyelőség,

Next

/
Oldalképek
Tartalom