Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)
Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”
robbantott ki, s a Hajdú Társasághoz csatlakozottak az új vezetőséget kidobálták a városházáról. 111 A Hajdúkerület vezetői érezték a mozgalommal szembeni gyengeségüket, s félelmükben karhatalmat kértek segítségül a legveszélyesebb helyre, Szoboszlóra. Itt az ellenzék szilárdan kezében tartotta a hatalmat. 1825. január 11-én Illyési tábornok két lovas osztállyal és egy gyalogos századdal verte le a szoboszlai felkelést. A mozgalom vezetőit letartóztatták és Böszörménybe kísérték. 2 " Majd a „Dóró Lárma" leverése után az egész Hajdúkerületből 140 ellenzéki vezetőt lázítás vádjával állították bíróság elé. A vádlottak közt Csuka Sámuel 109. rendbeli vádlottként szerepelt. Ellene a következő volt a vád: „ Csuka Sámuel terheltetik azzal, hogy mikor ő nem is hajduíi, mégis magát azok közzé őgyelitette, azokat tsábitotta, s dolgukban járt együvé-másuvá, - nevezetesen Szoboszlóra, megfordult többször Dórónál, Somogyi Istvánnál." 21 Továbbiakban azzal is vádolták, hogy részese volt a nánási ,,lármás restauratw'-nak. 1 ' Az eddigiekből is kiderül, hogy ez az egyszerű parasztember nagy bátorsággal vette fel a harcot az akkori hatalommal szemben, még a Hajdú Társaság vezetőinél is többre vállalkozott, mert azok csak a Kerülettel és a királyi biztossal álltak szemben, de Csuka a polgáriak ,,fellázasztása" által az egyházzal és a vármegyével is szembe került. Első elítélése után sem állott félre, másodízben is élére állt az akkor elhallgattatott polgári megmozdulásnak. Mint a szabolcsi alispán 1825. június 3-án kelt szenvedélyes hangú leveléből megtudjuk, Csuka újra „fellázasztotta" a polgáriakat. Az alispán kérte a főkapitányt, hogy mivel ,,az ilyen álnok, a népet Veszedelembe hozó gonosz emberek a Köz-Bátorságnak ártalmasok, a köznépnek pedig, akiktől magoknak Nyereséget tsikarnak ki, károsak lévén . . . méltóztasson ezen íráson megjegyzett Csukát Sámuelt jó móddal kéz alá vetetni, oly móddal, hogy ott a Polgáriak hozzá ne közelíthessenek." 2 ' 1 A főkapitány serény volt, mert már június 4-én ki is hallgatta az akkor 47 éves Csukát. Kétségbe vonta a család nemességét, és azt is, hogy Csuka volna a jogosan használt családi nevük. Ügy tudták parasztember és igazi családi nevük: Akasztott Kovács. Csuka önérzetesen és nyugodtan adta elő, hogy ők valóságos, armalista nemesek, a Szatmár megyei Szárazberek községből származtak. Kovácsoknak elődeik foglalkozása alapján nevezték őket, Akasztott Kovácsoknak pedig azért, ,,mert Eleinknek Bajok volt". A vallomás további részéből megtudjuk, hogy még május 25-én járt Polgáron, mert a vásáron Hornyák Istvántól lovat vett. Tagadta, hogy a gulyáson kívül lett volna más háznál, hogy házról házra járva lázította volna a polgári lakosokat. Mint vallja, előzőleg Fehértón is volt László Pál fiskális házánál nemesség igazoló perében. Ott megkérdezte az ügyvédtől, hogy mit tárgyaltak Szabolcs megye legutóbbi közgyűlésén és hogy lesz-e tisztújítás. Az ügyvéd 19 HBL ,,Dóró Lárma" cím alatt szereplő iratanyag, mely a hajdúvárosokban a 19. század húszas éveiben lezajlott Hajdú Társaság Jussai elnevezésű mozgalom peranyagát tartalmazza. 20 Komonyiné i. m. 34. 21 HBL Dóró Lárma c. iratok 4c 28. sz. melléklete. 22 Uo. 32. sz. melléklet. 23 HBL Hajdúker. ír. 1825. évi Fasc. 4. No. 41.
