Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 19. Debrecen, 1972)

Varga Antal: Csuka Sámuel, a „néplázasztó”

szerint Kallóban arról tárgyaltak, hogy Polgár hajdúváros marad, amit ő kétségbevont: „Ugyan, Polgár nem íog-é ugy járni, mint Újváros?"

1

'

1 Elismerte, hogy első ténykedése alkalmával a polgáriaktól elfogadott fáradozásaiért 16 bárányt, most azonban semmit. A hét hajdúvárosról szóló adománylevelet adta át a polgáriaknak, amit királyi parancsra vett ki Szabolcs vármegye levéltárából, s egy másikat is, amely szintén az ő családjukat illeti. Van arról is tudomása, hogy a polgáriak kezén egy 1685. esztendőből való oklevél is van, ami a polgáriak hajdúszabadságáról szól, s azt Kéky Istvántól kapták. Vallomásából megismerjük vagyoni állapotát is, ami egy házacskából áll, amit egyszer már végrehajtáson el is adtak adósságaiért, de azt kiváltotta, mert kölcsönt kapott rá. Ez az adóssága azonban most is fennállott. E vallomását július 28-án a törvényszék előtt is megerősítette.

2

"' Ekkor azonban már vizsgálati fogságban volt a Hajdú Társaságban való részvétele miatt a többi ellenzéki vezetővel együtt. Erről igyekezett is azonnal értesítést küldeni Désy Mihály alispánnak a Kerület főkapitánya: „Ezen Lázasztó Személy, mint a Köz Bátorságnak háboritója és a Népek veszedelmes Engedetlenségéllek Indítója azonnal megárestáltatott."

26 Csuka és a többi társa (Szálai Mihály, Montlika Mihály, Bézi Mihály, Muha Dávid, Hódos Dávid, Bődi László és Tulipánt Gábor) közösen kérik a Királyi biztosságot, hogy a tárgyalásig engedjék őket szabadon.

2

' Kérelmüket a kerület is támogatta, s kérték a királyi biztost, hogy „a vélek miképpen való bánás eránt tejendő további kegyes rendelkezéseit nékünk minél előbb megküldeni méltóztasson, annyival is inkább, hogy azon emberek azt hitetvén el magokkal, hogy az ő fogságok egyedül a mi önkényünktől határoztatik, már türhetetlenségek annyira ment, hogy a magok szabadságokba való tételét nyilvánvaló erőszakoskodások által próbálgatják."

2

^ Kérelmük nem talált meghallgatásra. Újabb követeléseiknek is Csuka a mozgatója. 1826 februárjában Móré János, Cs. Takáts István, Seres Mihály, Arnócz János és D. Szabó Sándor rabokkal közösen kérték szabadlábra helyezésüket, amit azonban a kerület újra elutasít.

2

'

1 Nem sokkal későbbi keltezésű kérelmüket, melyet Csuka Sámuel mind a maga, mind pedig Girus János, Nagy Bálint, Nyakas Jánosné Daróczi Sára, Tulipán Gábor és Kelemen Mihály nevében szerkesztett, elfogadhatónak találták, és kezesség mellett a tárgyalásig szabadon engedték mindnyájukat."

1 * Előbb már említettük, hogy Csuka Sámuel a „Dóró lárma" perében a 109. rendű vádlottként szerepelt. Ez ügyben 1826. október 1-én hallgatták ki Nánáson. A rendkívüli megjelenítő erejű jegyzőkönyvből" megtudjuk, hogy a vád24 Itt arra céloz Csuka Sámuel, hogy Balmazújváros is mezőváros (oppidum) volt, mégis a siklói Andrássyak robotra kötelezett jobbágyhelységgé tették. 25 Csuka Sámuel anyagi helyzetére lásd DÁL Hajdúnánási 1823. évi iratok Fasc. AB. No, 10. Hajdúnánási városi jegyzőkönyv 1820. évi 129. határozat, valamint az összes vagyonösszeírásokat szinte minden évről. 26 HBL Hajdúker. ir. 1825. évi fasc. 4. No. 41. melléklet. 27 HBL Hajdúker. jkv. 1756. évi 913. sz. határozat. 28 HBL Hajdúker. ir. 1825. évi fasc. 4. No. 77. 29 HBL Hajdúker. jkv. 1826. február 1. bejegyzés. 14. sz. határozat. 30 HBL Dóró Lárma iratai mellékleteként. 31 Uo. 32. sz. melléklet. 4' 51