Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Módy György: Zoltai Lajos a muzeológus
Teleken. Az ásatások eredményeiről előzetes tudományos feldolgozásnak is beillő részletes jelentést terjesztett be a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének. A megbízható leírások, melyeket saját kezű rajzaival és térképeivel illusztrált, felhívták a szakterület illetékeseinek figyelmét Zoltaira a fővárosban is. Ne feledjük, hogy ebben az időben a vidéki muzeológia többnyire amatőrök, a jobbik esetben autodidakták tárgyszeretetére és lelkesedésére volt bízva. A korábban a múlt írásos emlékei között élő levéltáros-történetíró hihetetlen érzékkel nyúlt a letűnt századok és évezredek tárgyi hagyatékához is. A város történeti határában többek között Pallagpusztán, valamint Egyeken és Hajdúsámsonban 1906-ban is több ásatást végzett Zoltai Lajos. Amellett, hogy néhány év alatt vérbeli archeológus lett, országosan is elsők között volt - mai terminológiával kifejezve - az újkori történeti és irodalmi muzeológia megalapozásában. Ezt külön is hangsúlyoznunk kell, hiszen az ő korában az érdeklődő közvélemény, de a szakemberek többsége szemében is a múzeum elsősorban a régiségek és értékes ritkaságok gyűjtő- és bemutatóhelye volt. 1913-ban Zoltai a Csokonai Színház könyv- és irattárából válogatta ki az értékeket, majd felleltározta és rendre megszerezte a múzeum részére a városi hivatalokban levő több mint 700 műtárgyértékű bútort, festményt, iparművészeti tárgyat és szobort. Ö indította el a híres debreceni kismesterségek anyagának begyűjtését, valamint a városban egykor működött céhek tárgyi és írásos emlékeinek megszerzését. A debreceni népélet körében végzett gyűjtéseiről és megyei gyűjtőútjairól Gunda Béla professzor szólt. Zoltai Lajos amellett, hogy 1907-től 15 éven át egymaga irányította a városi múzeum ásatásait és több éven keresztül a néprajzi gyűjtőmunkát is, rendszeresen továbbképezte magát. 1907-ben a Magyar Nemzeti Múzeum nagyjelentőségű tószegi ásatásán vett részt. Itt nemcsak megfigyelő, de korábbi s csupán kétéves saját tapasztalatai alapján értékes segítőtárs is a tószegi statigráfia meghatározásában is. 1908-ban részt vett a Közgyűjtemények Felügyelősége II. régészeti tanfolyamán Kolozsvárott, ahol kora legkiválóbb régészei tartottak előadásokat. A városi múzeum Zoltai Lajos által vezetett ásatásai, leletmentései közül kiemelkednek a parlagi, zári monostori, gúti Árpád-kori templomhelyck feltárásai. Az országban először kezdeményezte a halomkutatást, amikor elkezdte a hortobágyi halmok régészeti feltárását. A sárrétudvari Balázshalmon végzett ásatása elsők között juttatta el Zoltai Lajost az ún. okkersíros kultúra magyarországi felismeréséhez és kronológiai meghatározásához. A hajdúbagosi és egyeki bronzkori urnatemetőket ő fedezte fel a tudomány számára. Egyik legismertebb korai ásatása az 1911. évi Hortobágy-porosháti szarmatakori temető feltárása. Sajnálatos, hogy ezek eredményeit idegen nyelven csak harminc év múlva egy posthumus cikke tette az európai régészeti irodalomban közismertté. Zoltai Lajos az archeológust örökíti meg a hajdúsámsoni bronzkincs első feldolgozása, melyről 1926-ban angol nyelven megjelent rövid közleményét a később világhírűvé vált angol régész, Gordon Childe látta el jegyzettel. Külön kell szólnunk arról az áldozatos munkájáról, mellyel a lezárt és felszámolásra kerülő és csak részben hatóságilag exhumált régi debreceni temetők emlékanyagát mentette meg. Zoltai régészeti feltárásait az élesszemű megfigyelések, a megbízható adatok jellemzik. Ha az ő kora óta az ásatási technika sokat is változott és
