Dankó Imre szerk.: Az 1969. augusztus 29-én, a debreceni Déri Múzeumban tartott Zoltai Lajos-emlékünnepség előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 15. Debrecen, 1971)
Módy György: Zoltai Lajos a muzeológus
Zoltai Lajos, a muzeológus Tisztelt Emlékülés! Az előttem szólók méltatták a történész és az etnográfus Zoltai Lajos munkásságát. Megvilágították, hogy kutatásainak eredményeit helytörénetírásunk és néprajztudományunk igen sok területen mind a mai napig sem múlta felül és azok a további kutatás szempontjából nélkülözhetetlenek. Míg Zoltai történetírói munkássága közel másfél évtizedes levéltárosi működéséből bontakozott ki, néprajzi gyűjtéseit és feldolgozásait már mint a Városi Múzeum megalapozásának és állandó fejlesztésének odaadó munkása végezte. Ha Zoltai Lajosra, a muzeológusra emlékezünk, akkor elsőnek is régészeti tevékenységéről kell szólnunk. Még mint hivatásos újságíró az 1890-es években a Debreceni Ellenőrben írt cikkével a városi múzeumi gondolat egyik úttörője volt. Ekkor még maga sem gondolt arra, hogy majd közel negyedszázadon át a megvalósuló debreceni múzeumot szolgálja. Zoltai az archeológiával is mint riporter került először kapcsolatba. Amikor 1897 őszén Löikovits Artúr debreceni magángyűjtő a Magyar Nemzeti Múzeum engedélyével Kaba határában népvándorláskori sírokat tárt fel, Zoltai Lajos részletes, színes helyszíni beszámolót írt az ásatásról a Debreceni Ellenőr hasábjain. A régészet iránti érdeklődését példázza a szintén 1897-ben megjelent cikke a bakonszegi határban talált népvándorláskori sírokról. Ebben a cikkben szenvedélyes lokálpatriotizmussal követeli a debreceni múzeum mielőbbi megszervezését, hiszen Nyíregyháza, Nagyvárad, sőt a kis Tiszafüred is ezen a téren már megelőzte Debrecent. Amikor 1902 őszén Löikovits Artúr közel két és fél ezer iparművészeti, régészeti, numizmatikai, néprajzi és képzőművészeti tárgyból álló gyűjteményét felajánlotta a városnak egy létesítendő múzeum alapjául, Zoltai Lajos, a levéltáros, már jelentős eredményeket mutatott fel a helytörténetírás területén. így szinte magától értetődő, hogy a városi tanács által életrehívott ad hoc múzeumi bizottság jegyzője és legeredményesebben tevékenykedő tagja Zoltai Lajos lett. Munkája itt kezdetben elsősorban szervező, tájékoztató és adminisztratív jellegű volt. Az 1905-ben a Hatvan utcai Csokonai házban megnyitott múzeum anyagának csoportosításában és első kiállítása berendezésében még nem vett részt. A múlt emlékei iránt érzett határtalan szeretete viszont arra sarkallta, hogy eredményesen és rövid idő alatt kiképezze magát a megszerezhető szakkönyvekből elsőrendben is a régészetben. Zoltai Lajos muzeológussá válása - mégpedig kora színvonalát figyelembe véve nem is akármilyenné - az 1902 és 1905 közötti időszakra esik. 1906-ban még levéltárosi állása fenntartásával tiszteletdíjas múzeumőr lett. Délutánjait a múzeumi munkának szánja és kialakul benne a gyűjtemény továbbfejlesztésének terve. Az előző évben 1905-ben a városi múzeum első régészeti feltárásait ő vezette Péter Gábor, az amatőr régész közreműködésével Ohat-Telekházán, a hortobágyi Bivalyhalmon és a halápi
