Dr. Tardi Tibor: A városgazdálkodás néhány problémája a második ötéves terv időszakában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 14. Debrecen, 1971)
I. Önállóság a bevételek tervezésének, teljesítésének és érdekeltségi rendszerének a türkében. Az itt felmerült közgazdasági problémák
A feld nyitják, Y\f * . , saikat be\ s beruházása. megvalósítá, , gyon lényeg ^ s egyértelműdéi a) a hely_ nagyságrendjei"" & b) a helyi ban megvalósítjc v e^ro < t' egyrészt megfelelj. ^ ugyanakkor alapv^ felső vezetés számár* sz. táblázat és annak mellékletei) bizoilás nélkül a tanácsok költségvetési kiadatnák fedezni, s nem tudnák megvalósítani r az állami hozzájárulásnak a helyi feladatok rendkívül nagy jelentősége van. Több nameg a szabályozás ilyen rendszere mögött, logy [feladatainak finanszírozása nem a bevételek '.ve, 5ltségvetése a fejlődésnek ebben a szakaszá[ratizmus és a centralizmus elemeit is, mert 'got, jogkört biztosít a tanácsok számára, de íyítási, szabályozási lehetőséget tart fenn a Általában az <»na!Ä; szempontjából nem lehet egyedül döntő a bevételek nagysága, de ^Kétségtelenül meglevő formális elemek mellett az önállóság tartalmi jegyei is inkább kifejlődhetnek ott, ahol jelentősek a bevételek és kevésbé jelentős az állami hozzájárulás részaránya. Egy megyei jogú város önállóságát — ismét hangsúlyozom — nem kizárólag a költségvetés belső összefüggéseinek aránya határozza meg, mert ennél lényegesen erősebb tényezők is vannak. Mégis állítom, hogy a jogszabályokkal körülhatárolt lehetőségekkel az a tanács tud jobban élni, amelyik az ehhez szükséges gazdasági eszközökkel is leginkább rendelkezik. Az állami felső vezetés részéről évek óta következetes törekvést lehet tapasztalni annak érdekében, hogy a helyi államhatalmi szervek jogköre, s ezzel a gazdasági önállósága is évről évre növekedjék. Éppen ezért nem felesleges áttekinteni, hogy a jogilag biztosított gazdasági önállóság anyagi feltételei hogyan, honnan keletkeztek, s a jövőt illetően a tanács számára milyen fejlődési perspektívát tartalmaznak? Ahogy a tanulmány bevezető része tartalmazza, a második ötéves terv időszakát tesszük vizsgálat tárgyává. Ebben az időszakban Debrecen város tanácsa a működési és átengedett bevételekből 674 096/m Ft-ot szedett be (ez a költségvetés 64,7 százalékos), s bevételei a 25. oldalon felsorolt bevételi forrásokból származtak. A bevételek forrásonkénti és évenkénti tényszámait az 1. sz. melléklet tartalmazza. Érdemes szemügyre venni a bevételek növekedésének tendenciáját. Ebből az derül ki, hogy az állami hozzájárulás nélküli bevételek Debrecenben nem növekedtek, ellenkezőleg, a csökkenés évi átlaga 4,2 százalék. Ellentétes tendenciájú folyamat játszódott le egyrészről a bevételek, másrészről a kiadások oldaláról. A bevételek 4,2 százalékos évi átlagos csökkenése mellett a kiadások növekedésének évi átlaga 6,8 százalék. Debrecen város költségvetése tehát ezek szerint évről évre nagyobb állami hozzájárulást kapott a központi költségvetéstől. Hasonló folyamat játszódott le a többi megyei jogú városban is (34. sz. melléklet).
