Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Míg az ipar területén létrehozott kistőkeegyesítés — amelyet Hajdúdorogon rendszerint részvénytársasági formában próbáltak meg — kevesebb sikert hozott, mint a bankok területen, addig a kereskedelemben történt tőkeegyesítések szerencsésebbnek bizonyultak. Igaz ez utóbbi próbálkozások jóval szerényebbek voltak, és ugyanakkor más formát, a szövetkezeti formát alkalmazták. Ezek közül elsőként említhetjük a Keresztény Fogyasztási Szövetkezetet, amely e század elején alakult és szatócs üzletet tartott fenn. Ancsán János szűrszabó mester kezdeményezésére 1917-ben alakult meg a Hajdúdorogi Fogyasztási Szövetkezet, amelyből 1918-ban létrejött a Hangya Fogyasztási Szövetkezet?'

1 Az üzlet keretére jellemző, hogy a harmincas években évi átlag forgalma 50 000 pengő körül volt. A felszabadulás után, 1948-ban szervezetileg, árukészletével együtt beolvadt a helyi Földműves Szövetkezetbe. A tőkés vállalkozások másik csoportjába sorolhatjuk az olyan alapítású üzemeket, amelyeket nem társulatok, hanem egyes személyek hoztak létre, bár ezek egy része nem tekinthető tisztán egy személy tulajdonának, hanem egy családénak, pl. Tóth testvérek, vagy néhány család összefogásából létrejött vállalkozásnak, mint pl. a Piroska malom volt eleinte. Ezek a vállalkozások gyakran életképesebbnek bizonyultak, mint az előző csoportba tartozó részvénytársaságok. Ennek oka korántsem tőkeerejükben rejlett, hanem abban, hogy a valóban meglevő helyi igényekre épültek. Az üzemek e csoportjában elsősorban a malmokat kell megemlíteni. Hajdúdorogon a feudalizmus korában az ún. száraz malmokban dolgozták fel a szemes terményt. A technikának ezen a fokán a malom kerek épülete, — amely alakjával egy nagy sátorra emlékeztet — fából készült, amit náddal vagy szalmával fedtek. A malom őrlő köveit egy állandóan körbejáró ló hozta mozgásba.

35 Ilyen malmok létéről beszélnek egykorú összeírások, amelyek 1715-ben négy, 1720-ban kettő, 1733-ban pedig három szárazmalomról tudnak Hajdúdorogon. A XIX. században megjelennek a szélmalmok, amelyek közül egy még 1910-ben működött a község délnyugati részén, de már csak darálásra használták. 1913-ban azután lebontották, mert a kapitalizmus korának megfelelőbb technikával dolgozó gőzmalmokkal nem bírta a versenyt. A XIX. század végén már működött Dorogon két részvénytársasági gőzmalom. Ezek közül az egyiknek 1894. szeptember 5-i égéséről adott hírt a Hajdúböszörmény és vidéke című újság szeptember 9-i száma. Feltehető, hogy az ekkor tűzkárt szenvedett malom a Tokaji úton volt, amit a részvényes társaktól Tóth Pál 112 holdas akkori főbíró átvett. Ma ebben az éoületben az Uj Élet Tsz raktára és szerelőműhelye van. A Tóth-féle malom teljesítőképessége 24 óránként 120 q búza, 100 q rozs és 200 q tengeri őrlése illetve darálása volt.

36 Az üzem 1946-ban leégett, és azóta mint malom nem működik. A község déli oldalán, a Böszörményi úton (Lenin út) a vasúti átjáróhoz közel helyezkedett el a Piroska malom. Első tulajdonosa Rajk Imre volt, később e gőzmalomhoz betársult Révész Mihály földbirtokos, bankigazgató, a Hangya a

1

apítók egyike, majd Papp István, aki előzőleg 10 évig volt a malom gépésze, megvette Rajk Imre részét, és később az Erdész csaldáddal együtt megváltotta Révész Imre tulajdonjogát is. A malom 1933. január 21-én leégett és Papp István teljesen tönkrement. A tűz után az épületeket még helyreállították, de tőke hiányában ettől kezdve csak az olajütő részleget működtették. Az üzemben rendszerint 14 dolgozó volt foglalkoztatva, akik között ott szerepeltek az olajütőben dolgozó bakosok is. A malom berendezéseit egy 120 lóerős stabil gőzgép hajtotta, óránként tizenegy járatán 8q búzát, öt járatán 4 q