Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

rozsot, valamint 6 q tengerit dolgozott fel. Az olajmalom napi termelése pedig 1300-1500 liter volt. 1950-ben az olajmalom is beszüntette működését. A Piroska malom egykori épületében ma az állami gazdaság raktára és szerelő műhelye helyezkedik el.

37 Az 1920-a,s években a község keleti oldalán, a Fehértói úton Muszbek Mihály és Székely András helybeli birtokosok összefogásából egy hengermalom létesült. Ezt az üzemet hívták a dorogiak Vágctt-hegyi malomnak. Ennek az üzemnek későbbi ÁFÉSZ épület tulajdonosa Demeter István ós családja lett. Itt is működött olajütő. Ez a malom jóval kisebb volt az előbbieknél és csak 3—4 alkalmazottal dolgozott. Hajdani épületeiből már semmi sem látható.

38 A községben 1946 óta csak darálók működnek. A hajdúdorogi gőz- és hengermalom mindegyikére a vámőrlési működési forma volt jellemző. E működési forma szerint a gazdák által behozott terményből a malom kivette a vámnak nevezett százalékát (12—15%) és az így összegyűlt nyersterményt eladta a kereskedőknek. A behozott termény további részét lisztté, korpává feldolgozva visszaadta a termelőnek. Míg a malmok tulajdonviszonyukat tekintve nem voltaik tekinthetők pusztán egyéni vállalkozásnak, — mert gyakran családi tulajdonban, vagy néhány család tulajdonában voltak — addig a szálloda, illetve a vendéglátóipar területén máitisztán egyéni vállalkozásról is beszélhetünk. Dorogon a szállodák — mai kifejezéssel élve - kisebb szórakoztató kombinátként működtek. Közülük a legnevezetesebb a Novella szálló volt. Ennek eredeti tulajdonosa Baksai Sándor volt. Magában a szállórészben 5— 6 szoba volt, amelyet nagyrészt csak a nyári hadgyakorlatok idején a katonatisztek, vagy vándorszíntársulatok vették igénybe. A szállodá-