Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

előtérbe került a gazdasági szervező tevékenység, ezen belül a gazdasági és a pénzügyi hatáskörök kiszélesítése. 1955. évben még inkább szélesedett a községpolitikai feladatok megoldásának köre. Ennek igen jelentős állomása volt az 1955. évi 4. sz, törvényerejű rendeleti, amely a községfejlesztési hozzájárulásról intézkedett. A jogszabály kimondta: ,,a községi tanácsok a községpolitikai tervükben megállapított feladatok megvalósítására, az állam által rendelkezésre bocsátott eszközök kiegészítésére évenként községfejlesztési hozzájárulást vethetnek ki." A községfejlesztési hozzájárulás alapját a házadó, illetve az általános jövedelemadó évi összege adta, de ez az adónak 10%-át nem haladhatta meg. Ezzel a rendelkezéssel a községi tanácsok olyan gazdálkodási alapot teremtettek, amelyek lehetővé tették a községben jelentkező községpoiitikai munkák végrehajtását, különös tekintettel a kommunális ellátottság színvonalának emelésére. Habár az 1955. évben a községi tanács egységes, rendszeres községfejlesztési tervet még nem dolgozott ki, de a tanácsülési jegyzőkönyvek már tartalmaznak olyan megállapításokat, illetve határozatokat, hogy az ilyen termesze_ű bevételekből villanyt, járdát fognak építeni. A jogszabály megjelenésétől lehet számítani a községben a rendszeres községpoiitikai munka elindulását, ami nagymértékben hozzájárult a község további fejlődéséhez. A gazdasági önállóság kibontakozásával párhuzamosan olyan feladat megoldása is jelentkezett, mint a végrehajtó bizottság munkájának további javítása. Általános tapasztalat volt, hogy a községi tanácsok végrehajtó bizottságai egyedi ügyekkel foglalkoztak és nem tudták betölteni azt a feladatot, amit a törvény meghatározott .számukra, nevezetesen, nem tekintették át a helyi kulturális nevelő, gazdasági szervező, tervező tevékenység egészét. A végrehajtó bizottsági munkában nem érvényesült ebben az időben kellő hatékonysággal az a szervező, irányító, ellenőrző tevékenység, amelyet egy ilyen általános hatáskörű államigazgatási szervtől el lehetett volna várni. Ennek egyik oka az volt, hogy túlzottnak mutatkozott a központi szervek részéről a centralizáló törekvés, ami bizonyos bizalmatlanságot árult el a végrehajtó bizottságok irányában. Nagyon sok olyan témát kellett megtárgyalni, amit a felettes tanácsok kötelező napirendi pontként írtak elő, holott a végrehajtó bizottságoknak ebben az időben már negyedéves munkatervük volt, aminek alapján megtartották üléseiket. Hasonló tapasztalatok voltak az állandó bizottságok munkáját illetően is. Az állandó bizottságok igyekeztek egy-egy területen jelentkező feladat megoldásához javaslatot tenni a tanácsnak, de munkájuk nem volt rendszeres, ami a tanács munkájának további előrehaladását is akadályozta. Mindezek ellenére 1958 októberéig jelentős fejlődés következett be a tanácsi munkában, ami a gazdasági önállóság továbbfejlesztésében és a hatáskörök bővítésében jutott kifejezésre. Az 1956. október 23-án kezdődött ellenforradalmi események a tanácsok működését néhány napon át lehetetlenné tették; a testületi szervek nem tarthatták meg üléseiket, az ellenforradalmi lázítók többszörös és erőszakos agitációja a közéletet megzavarta. A megalakult és „Forradalmi Bizottmány"-nak nevezet szervek terror alatt tartották a községet és kézbe ragadták a hatalmat, miközben a közigazgatás hatósági jogkörét is bitorolták. Az ellenforradalmi események rendkívül káros hatással voltak az újjászerveződő községi tanács további munkájára annak ellenére, hogy a reakciós elemek hatósugara kisebb csoportokra terjedt ki.