Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

A tisztújításon a Kerület küldötte a XVIII. századtól kezdve mindenkor részt vett. II. József uralkodása alatt 1786-ban a tisztújítás elmaradt, majd 1787-ben minden városi lakos választójogot kapott. Testületi szervek A városi önkormányzat első szerve elvben a közgyűlés volt. A XVIII. század közepéig a közgyűlés lényegében a „polgárok gyülekezetéből alakult"."'

2 A polgárjogú személyek azonban nem egyénileg jelentek meg, hanem az egyes utcatizedek küldötteivel képviseltették magukat. Kivételes esetben érvényben voltak a falugyűlések. E testület teljesen ideiglenes volt, közigazgatási jogkör nélkül, a hatalom tényleges gyakorlásába nem szólt bele, mint egyesek korábban gondolták, csupán egy-egy kérdés közös megtárgyalására hívták össze ún. népgyűlésre, vagy falugyűlésre az utcák megbízottait, tehát ebben az esetben sem tömeges tanácskozásról volt szó. A választás vagy más jellegű közérdekű tanácskozás befejeztével lényegében megszűnt a testület minden további tanácsadási joga, a jelen volt tagok a gazdasági megbízatásokat teljesítették a tanács kijelölése alapján. A tárgyalásokba bevont személyek együttesét „Universitas"-nak nevezték. Ez az elnevezés maga is arra mutat, hogy a tanácskozási gyűlés nem zárt testületet alkotott, hanem időszakos tárgyalásra összehívott személyek együttlétét fejezte ki. A XVIII. században az „Univcrsitas" fogalmát fokozatosan egy másik közösségi változat szorította háttérbe: a „communitas" néven, amely ebben az időben Dorogon még nem, állandósult. A communitas, vagy más néven Választott Hites Közönség elnevezés valószínűleg Debrecenből került át, ahol 1694. óta volt ismeretes. De ott és az ország más nagyobb városaiban ebben az időben állandósult testület húzódott meg a név mögött, viszont Dorogon akkor még más jellegű szervezetet takart. A XVIII. század végén kezdett állandó jellegűvé alakulni, amikor a polgáriasuló fejlődéssel együtt a megváltozott városi élet szervezetei is kibontakoztak. Ettől kezdve fokozatosan a gazdasági tevékenység irán; í'ó testületévé vált. Közismert, hogy az ország minden városában a Választott Hites Közönség a módosabb birtokosokból állott. Ez a körülmény a város képviseleti rendjén belül arisztokratikus színezetet érvényesített; az egykorúak. és a történelmi romantikusok hajlamosak voltak arra, hogy a városi képviseletnek ezt a feudáliskori formáját az összlakosság érdekében álló szervezetnek tartsák. De csakhogy ez a megítélés figyelmen kívül hagyta azt a világos tényt, hogy az utcák nem a földnélküli szegényeket, vagy nincstelen bevándorlókat bízták meg a nagytanácsban való képviselettel, hanem csakis a polgárjogú személyeket. A nagytanács, vagy Választott Hites Közönség gyülekezetének (communitas) kezdetleges körvonalai a XVII. század végétől kísérhetők figyelemmel. Működésük első időszaka nem állapítható meg, mert a tanácsülési jegyzőkönyvek Dorogon beszélnek ugyan a cotnmunitasbeliek jelenlétéről, de a választásuk módjáról nem maradtak fenn adatok. 1759. április 4-én a közgyűlésen a hadnagyon és főesküdtön kívül 9 esküdt, valamint 24 nagy tanácsbeli személy vett részt, a hivatalos írásbeli ügyeket pedig a nótárius intézte. A XVIII. század első felében a nagytanács önálló ülésével nem találkozunk. Az ún. „magános ülések" Debrecenben is csak 1814. óta ismeretesek. Gazdasági kérdésekben a nagytanács együtt ülésezett a szenátussal; a várospolitikai kérdésekben is kifejthetek a tagok véleményüket. A havonta egyszeri együttes