Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

üléseiket közgyűlésnek neveztek; éppen emiatt a városi jegyzőkönyveknek kizárólag közgyűlési jegyzőkönyvekként való meghatározása téves történeti értékelést jelentene. A közgyűlés hatáskörét a XVIII. században jogszabályok még nem rögzítették, azt inkább az élet alakította. A birtokpolitika, a vámmentesség, a házhelyek megjelölése, az utcák rendjének megállapítása, az egyházi javak ellenőrzést", általában a kegyúri jog gyakorlása, az iskolapolitika sok olyan kérdést vetett föl, ahol a város módosabb gazdáinak egyetértése kívánatos volt. Ilyen értelemben mondta ki 1718. szeptember 1-én Dorog jegyzőkönyvi határozata azt, hogy ,,a város és tanács közönséges gyűlésében összve gyűjtvén őkegyelmoket, deliberalta a nemes tanács", majd felsorolta a határozatokat. Dorog első városi jegyzőkönyve 1712. június 2-án kelt; ezt sem szánták jegyzőkönyvi feljegyzésnek, mert egyszerű jelentést tartalmazott a borbíró elszámolásáról. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági elszámolások minden részletkérdése a közgyűlés elé tartozott, mint ahogyan az volt feljogosítva az ügyvédvallás elismerésére, a végrendeletek jóváhagyására. Bírósági ügyekben a nagytanácsnak nem volt jogköre. A nagytanács állandósulásának kezdeti folyamata az 1752. október 2-i gyűlésen figyelhető meg. A tagok létszáma maximálva volt, de semmiképpen sem azonos személyek jelentek meg minden gyűlésen. A tagság kijelölése tizedek alapján történt, bevonásuk sorrendjét a szenátus állapította meg. 1774-ben a kerület a három nagyobb hajdúvárosban 36 főben, a kisebbekben pedig 24 főben állapította meg a tagság létszámát. A nagytanács és a szenátus közös gyűlésén választották meg a kerületi küldötteket, majd a városok akár Bécsbe, akár más városokba egyes ügyekben küldött képviselőjét. Az 1698. augusztus 30-án tartott kerületi gyűlésen Dorogról Kozák István és Jeles Demeter, míg a november 22-i gyűlésen Périk Ferenc, Nagy János és Pap István vettek részt. Az 1712-ben összehívott, majd szétoszlott országgyűlésen Csengeri Illés nánási jegyző mellett Domokos János dorogi jegyző képviselte a Hajdú Kerületet Pozsonyban. A város lakosságának az utcák részéről megválasztott küldöttei kooptálás útján kerültek a testületbe; a nagytanács: nem alkotott önállóan jogszabályokat. A jogszabályi érvényű határozatokat hozó szerv a szenátus és a nagytanács együttese volt. De ebben a keretben a XVIII. századi nagytanács csak formális szerepet játszott, mert valójában a szenátus volt a jogalkotó szervezet. Már az 1643. évi polgári hajdúvárosi statútum szerint is a kapitány mellett 12 fő intézi a „törvény és igazságszolgáltatás ügyeit". Ezeknek az assesoroknak nevezett személyeknek a városon belül reájuk bízott ügydkbon ügyintézői és irányítói feladatuk volt. A Kerület 1698. december 31-én arról határozott, hogy a „nemes hét hajdúváros iuratus assesorai nem tartoznak a város dolgába kimenni a városról, sem pedig tanács kívánságára másik városba" saját polgártársaiknak az ügyében képviseletet vállalni, ha az ügy a városra nézve kedvezőtlen. A Kerület szerette volna a saját testületében és más helyeken szereplő városi küldöttek személyének azonosságát biztosítani, de ugyanakkor a városok váltott rendszerben, más-más egyénnel képviseltették magukat. A szenátusnak meghatározott tisztségviselői voltak. Ezek között első helyen a főhadnagy állott ; „utána a főesküdt, mint a communitas tagjainak vezetője következett. A városgazda a perceptorral együtt ugyancsak tagja volt a szenátusnak. A főjegyző referensi ügykört töltött be, de nem a nép által, hanem a szenátus tagjai által választott tisztségviselő volt.