Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A XIX. szd. első évtizedeire a földművelés egyre nagyobb jelentőségre tett szert, míg ezzel párhuzamosan az állattenyésztés veszített korábbi jelentőségéből. A változás eredményeképpen az állattartásban oly nagy jelentőségű kertség egy részét' belső teleknek foglalták el a város zsúfoltságának enyhítésére. 1839-ben egy mérnöki felmérés során a belső telek kipótlására 5551 öl kertet vettek el, így a városnak ezen a részén 4182 öl maradt. A fejlődés tehát az akolkertek felbomlása irányában hatott. A kertesgazdálkodás rendszerében is jelentős helyet foglalt el a szőlőművelés. 1740-től 1825-ig készült végrendeletek szerint a hagyatékozók 69%-a rendelkezett szőlővel, 1847-ig 55%-a intézkedett szőlő felől. Dorogon az első pontos adat szerint 1836-ban 302, 3/4 kapaalja, 1838-ban pedig 148 hold volt. Szőlőskert valószínűleg 3—4 helyen lehetett, melyek belső rendjének biztosítását két szőlősgazdára bízták. A szőlőföldeket valószínűéig örök tulajdonba adták már a XVIII. szd-ban is, erre mutatnak a végrendeletek.-'' A termelési technika, a gazdaságok munkaeszközei, a gazdasági felszerelések összetétele a gazdasági élet színvonalára utalnak. A levéltári forrásokban a témát illetően szinte teljesen a hagyatéki leltárakra, inventáriumokra vagyunk utalva. A hagyatéki leltárakból megállapítható, hogy a szántást az 1780-as években vaspapuccsal és csoroszlyával felszerelt faeke vei végezték. Az ekét talyigával használták. Hasonló források figyelmeztetnek, a bortermelő eszközök nagy számával a fellendülő szőlőtermelésre — ezt bizonyítják a szőlő és bor eladásból származó igen magas bevételi összegek is. Az invontáriumok, mandent összevetve, a XVIII. szd. utolsó harmadában az állattartás nagy jelentőségét és csupán a földművelés lassú megerősödését bizonyítják. Egy közepes nagyságú hajdú-gazdaság föld. és állatvagyona épületeivel és szerszámaival, mindennapi használati eszközeivel az alábbi tételekből tevődik össze:

28 (az egyes tételek után zárójelben a korabeli becsült értékösszegek vannak) Görög György: 1. Egy belső telek (20 Rfrt), a belső, telken levő ház (50 Rfrt) szdkérszin, kamarával együtt (35 Rfrt), kerítés (22 Rfrt), egy száraz malom (230 Rfrt), egy fél telek után való szállásföld (100 Rfrt). összes értéke: 457 Rfrt 3. Munkaeszközök: vasas szekér (26,52 Rfrt), 2 vasvilla, 2 háromágú villa, 2 vasgereblye, 2 fejsze, eke-talyigával és vasaival (6,42 Rfirt), 2 kasza, 3 kapa, 2 dézsa, 15 boroshordó (15 Rfrt), 22 göntzi hordó (30 Rfrt), borszűrőtcknő. összes értéke: kb. 92,94 Rfrt. 4. Háztartási eszközök: 5 láda (3 Rfrt), 3 szekrény (3 Rfrt), 2 karszék (2 Rfrt), almárium, 2 tükör, 3 fogas, vasmacska, rézmozsár, nyárs, tepsi, 3 serpenyő, pálinkafőző üst, czintányér (16 lemezzel), 2 leveses tál, kávéfőző ibrik táczával, 16 cserép tányér, 9 fogasra való edény. Összes értéke: kb. 65 Rfrt. Petkó Mihály: Az 1779-ből való inventárium szerint: 2 telek tartozékaival, 3 db nagy kiterjedésű szőlő, 5 ló, 132 sertés, 114 juh és 276 vonás forint van a hagyatékozó birtokában. A források bizonysága szerint Dorogon a XVIII. szd. végén egy telek legalább 90 köblös föld volt, egy közepes nagyságú (45—50 köblös földdel rendelkező) hajdúgazdaság összes vagyona 1000 Rfrt körül lehetett. Ingatlanainak értéke már kétszeresen felülmúlja az egyébként még mindig jelentős számú állat-