Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
állomány értékét. A munkaeszközök összetétele is a fejlődést jelzi, ahogyan a száraz malom is erre utal, amelyből egyébként a városban jónéhány volt. Sok esetben több telekkel és appertinontiaival, több száz állattal és jelentős mennyiségű készpénzzel rendelkezik egy-egy birtokos. Mindezek feltétlenül a piachoz való intenzív viszonyt teszik szükségessé, és az árutermelés jelei. Dorognak, mint tudjuk néhány szomszédos földesúron kívül elsősorban az egri káptalannal és nagymértékben a debreceni polgárokkal voltak üzleti ügyeik (hitelügyek, adásvétel). Ezeket az ügyeket a dorogiak általában nem közvetlenül, hanem a város tanácsának közbeiktatásával intézték. 3. Az Alföldön a határhasználati mód két válfaja ismert: a nyomásos földművelésre és az állattenyésztésre épülő típus. A jelentős mértékben állattenyésztésre épülő határhasználati mód mezei kerthez illetve parlagoló földműveléshez kapcsolódik. Ennek a legkövetkezetesebb véghezvitt formája az Aföldön található meg a rideg pásztorkodással egy befűzve. 29 A XVIII. szd. első évtizedeiben az Alföld északi részén a népsűrűség kedvez (5—10 km 2 ) az extenzivitásnak. 30 A hajdúság a második alapformához kapcsolódik. Az alföldi kertes városokhoz hasonlóan a XVII. szd-ban az állattenyésztésnek döntő szerepe van a gazdasági életben. A XVII. szd. második felébon itt átutazó külföldi több ezer állatból álló nyájakat vélt látni. 51 A város körül elhelyezkedő akolkertben tartották a fejős és igavonó állatokat, míg a heverő, eladásra szánt jószág tavasztól késő őszig a legelőt járta. Az állatokat jobbára csak télen, az akolkertben takarmányozták. 32 A rideg jószágtartáshoz nagy kiterjedésű legelőkre volt szükség. Ezt az igényt bérletek és puszták vásárlása útján' is megpróbálták kielégíteni. 1702-ben, de később is Dorognak Szegegyházán volt bérlete. 1702/1739. között az állatállomány száma Dorogon 700-ról 1196-ra növekedett; ebből 171 szarvasmarha, 216 ló és 809 juh tartozott az állományba. Az 1769-ben készített katonai összeírás (militaris conseriptio) tanúsága szerint az akolkertek öve az állattartás központja volt. „A kerteken való istállók" száma 143. Az összeírás az állatállományt két részre bontva vizsgálta: 348 ,,kevés' állatot talált, amelyeket az akolkertben tartottak, míg a határ szélső peremén húzódott külső legelőkön tartott heverő jószágok száma 753 volt. 33 Az igás- és fejőisállatokhoz viszonyítva több, mint kétszeres — 213% — volt a rideg állatok száma, amely feltétlenül az extenzív tartásmód túlsúlyát mutatta. Dorog szarvasmarha — és lóállománya 1777—1840 között a következőképpen alakult : :! '' Szarvasmarha igás 584 1778 140 (állatvész miatt) 1777 heverő 261 29 1829-ben 433 összes borjú 223 14 Ló 1778 1829 1840 igás 95 — 1249 ménes 34 630 152 csikó 61 — 189
