Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

1. 1. A településforma és a földművelési rendszerek, illetve a falu gazdasági élete között szoros kapcsolat áll fenn. Ezért mielőtt Dorog mezőgazdaságának vizsgálatába kezdenénk, szükséges áttekinteni a település szerkezetét, alföldi, illetve azon túlmutató összefüggéseit.

1 Különös figyelmet érdemel a hajdú városok településformája. Máig legtisztábban Györffy István tanulmányai világítják meg c település katonai jellegét és kialakulásának körülményeit: ,, . . . a várszerű berendezkedés minden hajdúvárosunknál még megvolt. Régebbi városainkat is a török világ alatt lehetőleg erre a formára vették, sőt nagyobb községeink egy része is többé-kevésbé így rendezkedett be. A védelmi berendezkedés olyan nyomokat hagyott alföldi városaink képén, hogy azt a török világ kezdete óta eltelt 400 esztendő sem törölhette el. Aki e kor kényszerítő körülményeit nem ismeri, a mai települési viszonyokat sohasem fogja megmagyarázni."

2 A hc-jdúvárosok, így Dorog településformájának, belső települési viszonyaiaak kialakulását két külső tényező is befolyásolta: a katonáskodó elemek már kialakult telepeinek rendszere, és az Alföld földrajzi, gazdasági és népességi viszonyain nyugvó kertes városok rendje. A hajdúvárosok kifejezetten katonai és politikai elképzelések eredményeképpen jöttek létre. Településük kezdettől fogva a katonai rendeltetéshez és természetesen a korabeli biztonsági állapotokhoz alkalmazkodott. Városaik hármas tagozódása: a belső vár, huszárvár és latorkert megegyezik a korabeli végvárak felépítésével.

,! De településformájuk kialakítására nem csupán a korabeli végvárrendszer lehetett hatással, hanem az őket megelőző lakosság megmaradt várszerű építményei és hagyományai is. Katonai telepeik természetszerű előzményei lehettek azok az erődítmény jellegű épületek, amelyekről például Szoboszló határában a Váradi Regest turn is megemlékezik.

71 Hasonlóképpen komoly megfontolást igényel az a körülmény is, hogy a terület, amelyet a hajdúk 1616-tal bezárólag szálltak meg, kisebb-nagyobb megszakításokkal bár, le lakott a XVI. század második felében is.' A megtelepedni készülő hajdúk bizonyára találkoztak az elpusztult falvak nyomaival, sőt több esetben az elhagyott települések megmaradt elemeit is felhasználták. Városaik központja az erődítménnyel körülvett templom volt. Még 1853-ben is emlékeznek arra, hogy Dorogon a templomnak külön őrtornya volt,

6 ahonnan megfigyelhették a közeledő ellenséget és időben felkészülhettek a védekezésre. A legvégső menedéket is ez szolgáltatott az ellenség által körülvett lakosság számára. A belső váron kívül a települések fő erőssége az árokkal szegélyezett, tövis kerítés, amelyet igen gyakran palánkká építettek ki. A kerítésekkel körülvett településforma fi 81