Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
A Dorogon lezajlott választások a vezetőség személyi összetételében alig eredményeztek változást. A városi tisztségek továbbra is régi birtokosai kezében maradtak, de a forradalmi változással mégiscsak előtérbe kerültek a polgári rend követelményei, mert a választói jog szélesebb körűvé vált, s ezzel az önkormányzati jogalkotás akkori irányzata szabadon érvényesülhetett. Döntő ebben az volt, hogy szóköz jutottak a polgárjogot nem élvező lakosok, akik addig minden választásból ki voltak zárva. Az 1848-ban kibontakozásnak indult forradalmi változások alig valósulhattak meg, mert az ország, a Kerület, a város mindössze másfél évig volt szabad. A szabadságharc leverése után más lett a helyzet, megváltozott a városi közigazgatás, megszűnt a korábbi városi önkormányzat, Dorog szolgabírói hatóság alá került, tehát lényegében elvesztette korábbi önállóságát. Az új rendszerben, az abszolútizmus korában 1851. január 9-én ült össze az az első tanácsülés, amely a szabadságharc bukása után most már nemcsak Dorog polgárjogú személyeit, hanem a lakosság szélesebb körét is képviselte. A tanácsülés kizárólag közigazgatási szervezetté vált; elnöke a korábban megválasztott hadnagy maradt, és mellette 4 tanácsnok látta el a várospolitikai szolgálat irányítását, a hivatal ügyvitelével pedig két jegyző és megfelelő segédszemélyzet foglalkozott. A hajdúkerület megszüntetése után a megyei igazgatás szervezetét a városi igazgatással a szolgabíró kötötte össze, akinek határozott utasítási joga volt. 1850 és 1854 között Dorog a Nánáson megszervezett közigazgatási szolgabírói kerülethez tartozott. 1854. április 6-tól kezdve a hajdúvárosok szervezeti önállósága teljesen megszűnt; az 1850—1854 között létrehozott megyerendszer megváltoztatásával Szoboszló, Böszörmény, Vámospércs és Hadház Észak-Bihar megyéhez kerültek, míg Dorog és Nánás Dél-Szabolcs joghatósága alatt maradt. Ez a helyzet áll fenn 1861. március 31-ig, amikor a városok ismét önállóan szervezkedhettek, majd az 1861—1865. évek közötti időszakban provizórikus kormányzat irányítása alatt állván az ország, maguk is átmeneti közigazgatást fejlesztettek ki. 1862-ben az országbírói értekezlet szellemében szervezték meg a városi tanácsokat, és ez a szervezés jutott kifejezésre Dorog közigazgatásának felépítésénél 1863 óta. A közigazgatás szervezetében erőteljes változást jelentett a polgári forrada^ lomnak az a vívmánya, hogy a bírósági ügykört megtartották ugyan a tanácsi ügykezelés keretében, de elválasztották a közigazgatás rendjétől és kifejezetten az alhadnagy irányítása alatt életrekeltett városi törvényszék jogkörébe utalták. A Bach-korszak kezdetén, 1350-től fogva az állampolgári közigazgatás legalsó osztályát a szolgabíró képviselte, s az alatta álló városi szervezet legfejlebb alosztályként működhetett. Az 1854. április 6-i kormányrendelettel egyes helyeken járási szinten ismét összevonták a bíráskodás és közigazgatás hatáskörét, amikor vegyes összetételű bíróságokat hoztak létre. Ezzel a rendelkezéssel alakult meg Hajdúdorogon a ,,cs. kir. szolgabírói hivatal", amely 1854. április 29.—1861. március 31. között működött, amikor az „Ideiglenes törvénykezési szabályok" országosan életbe léptek, s ezzel újból visszaállt a közigazgatás 1848. évi rendje. A polgári forradalom vívmányai tovább éltek a közigazgatás szervezetében 1861 után is, szemben a Bach-korszakkal, amely a hatalom városi fórumainak felszámolása útján radikálisan szakított a történeti hagyományokkal. A bírósági szervezet tekintetében fennmaradt a polgári forradalom eredményeként 1848/1849-ben létrejött Hajdúkerületi Törvényszék, vagy a „Szabad
