Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Hajdúvárosok Törvényszéke", melynek elnöke a főkapitány volt, és mint ítélő­bírák a városok küldöttei működtek közre. Ez bizonyos fokig még mindig a feu­dális törvénykezés szervezetének alkalmazása a polgári igényekhez, éppen ezért nem felel meg egészen a már megszilárdult polgári berendezkedésű országok joggyakorlatának. A fent említett törvényszék mellett volt „Rabokat ítélő Tör­vényszék, bűnfenyítő törvényszék". Mindezek 1849. novemberében elvileg, 1850-ben pedig ténylegesen meg­szűntek. 1849. november 10-én ugyanis a hadsereg főparancsnoka olyan rende­letet adott ki, amely a magyar bíróságokhoz, az osztrák örökös tartományok bírói szervezetéhez hasonló felépítésű császári, polgári bíróságokat kívánt szerveztetni mind megyei viszonylatban, mind pedig városi vonatkozásban is. Ennek megfe­lelően 1850-ben megalakult Hajdúböszörményben az I. osztályú járásbíróság, s ehhez kapcsolták hozzá Dorogot. Már említettük, hogy 1854-ben egy újabb átszervezés során Dorogon mind­járt járásbírósági székhely alakult, amely 1861-ig fennmaradt, majd annak meg­szűnésével visszaállt a korábbi városi törvényszék. A polgári forradalom után a hajdúvárosok lakossága megindult a kapitalista fejlődés útján, hiszt minden korlátozás ellenére is felszabadult a jobbágytelek, a hitel, bár igaz, hogy a jobbágyok felszabadítása Dorogot lényegében nem érin­tette. Jobbágytelki állománya magának a városnak nem volt. De kétségtelen, hogy a feudális értelmezésű szabadparaszti helyzet megváltozott, és ezáltal a volt hajdú szabadon rendelkezett birtokával, a városhoz való kötöttsége megszűnt. Kötetle­nebbé vált anak lehetősége is, hogy a város az egyes dűlőket és határrészeket vál­toztassa, és így kialakítsa a maga elképzelése szerinti birtoktesteket. 18.51. októ­ber 11-én pl. megkezdték az Epreskert kiosztását, s még korábban, április 2-án, a Csonka dűlő felosztásánál teljesítették a lakosság kérését, hogy köles helyett a földet más termények ültetésével hasznosítsák. 1851. október 11-én a tanácsülé­sen a vidi pusztai birtok felosztásáról tárgyalva, a puszta nagyságát 511 holdban állapították meg, és abból 467 holdat kiosztottak bérlet vagy megváltás címén. Tovább növelték a kishaszonvételek értékesítését, s annak a bérleti összegét szi­gorúbban ellenőrizték. Ami a politikai helyzetet illeti, az abszolútizmussal szemben egységes poli­tikai állásfoglalásról éppenúgy nem beszélhetünk, mint magának a szabadság­harcnak és a polgári forradalomnak elfogadásáról sem. Az kétségtelen, hogy a hajdúvárosok részt vettek a szabadságharcos küz­delmekben s régi katonai hagyományaik Öntudatosan újjáéledtek a lovasnemzet­őrök egységeiben, akiknek oldalán 2 zászlóaljat állítottak ki; de más formában is együttműködtek a szabadságharc győzelmes befejezése érdekében. Mindezek azon­ban nem homályosíthatták el azt az elégedetlenséget, amelyet a kedvezőtlenül érin­tett idegenek és földnélküliek tápláltak. A földnélküli zsellérek, nincstelenné vált és paraszti sorba jutott hajdúnemesek már több mint ötven éve küzdöttek a földért s küzdelmeiket a polgári forradalom nem koronázta sikerrel. Azok a társadalom mélyén tovább erjedtek, majd a tőkés fejlődés korában érlelődtek. A Baclukor­szak folyamán legföljebb a nemzeti érzés, a hajdúhagyomány tisztelete tar­totta össze Dorog lakosait, de a társadalmi ellentmondások feszítő íjat húztak a város fölé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom