Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt

Hajdúdorog népvándorlás-, honfoglalás- és korai Árpád-kori történetére egészen a tatárjárásig csak néhány régészeti leletből következtethetünk. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha a nagyobb történeti eseményekről nem volna tudomásunk. A szomszédos települések, elsősorban Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, távolabb Tiszalök, és Tiszavasvári gazdag régészeti leletei arra mutatnak, hogy a közbeeső Dorog is részese volt mindazoknak az eseményeknek, amelyeknek emlékeit a kutatás hiányosságai miatt nem ismerjük. Az i. sz. III. század a Tisza felső folyása mentén is háborúságoktól terhes időszak volt. Ezekre az eseményekre inkább csak következtethetünk Dácia római provincia kiürítéséből (i. sz. 270). A Római Birodalom erre a lépésre kényszerűségből határozta el magát.

1 Az É-Erdély területén lakó szabad dákok és a Tisza felső folyása mentén lakó vandálok útján két új ellensége támadt a császárnak: a kelet felől támadó nyugati gótok és a velük rokon gepida nép, .amely észak felől támadta meg a korábban itt élő vandálokat. A gepidák kissé nyugatabbra szorították a vandálokat és megvetették a lábukat a Tiszától K-re eső területen. Dél felé való haladásukat még egy ideig akadályozták a szarmaták,

2 és a romai hadmérnökök által kijelölt erődítés, ill. sáncrendszer, az Ördög- vagy Csörszárok, mely tulajdonképpen a Római Birodalom előretolt védő vonala volt.

3 A sáncrendszernek azonban tényleges szerepe nem sok lehetett, mert a IV. század közepén már a sánc mindkét oldalán germán (gepida) lakosság él. így a sánc É-i oldalán Tiszalökön

4

, de a D-i oldalon is, pl. a Hajdúnánás—Tedejen. Hajclúdorog területén a korai gepidák (III—IV. sz.) emlékei hitelesen nem kerültek elő, a hozzájuk köthető és szórványosan előkerült anyagukat a szarmata emlékek közt kell keresnünk.

5 A Tisza mente a IV. században nagy háborúságok színtere. Egymás ellen harcolnak a vandálok, szarmaták, gepidák és a nyugati gótok, maguk a szarmaták között is belháború dúl.

6 A hatalmi villongásoknak a hunok megjelenése vetett véget. A nyugati gótok kivonulnak Dáciából ós Itália felé menekülnek, hasonlóképpen a vandálok is kiürítik Tisza vidéki szállásaikat (401). A szarmaták és a gepidák azonban, kisebb-nagyobb menekülő tömbjeiket leszámítva, helyben maradnak, a szarmaták a Duna—Tisza közén, a gepidák pedig a Tiszántúlon, Dáciában és Sirmium vidékén. A hun uralom alatti gepida királyság a hunok egyik legerősebb támasza egészen Attilla haláláig. 453. után az egymással torzsalkodó hun vezérekkel szemben éppen a gepidák királya, Ardarich vezetésével győznek a leigázott népek a Nedao< melletti csatában (454). Ez után hosszú, békés időszak következik a Tisza menti gepida szállásokon, amíg 567-ben a kelet felől jövő avarok le nem verik