Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

I. A község településtörténete a hajdúkiváltság előtt

őket.' A késői gepida emlékanyag lehetséges, hogy ásatások hiányában nem mutatható ki területünkön, de valószínűbb az, hogy Dorog vidéke már abba a semleges ZÓ?tába tartozik, amely Észak felé a gepidák határait felezte. Ez annál valószínűbb, mivel a környező és jobban kutatott Tiszalök és Tiszavasvári területéről sem ismerünk ilyen leleteket. 567-ben gyökeresen megváltozott a Kárpát-medence etnikai képe. Baján vezetésével avar törzsek foglalták el területe nagy részét.

8 Baján népe nomád törzsszövetség volt, hasonló Árpád honfoglalóihoz, több' törzsből és több népből. A törzsszövetség magvát két nép alkotta: a belsőázsiai avarok és a hozzájuk D-Oroszországban csatlakozott kutrigurok. De maguk az avarok sem voltak egységes nép, valószínűleg a törzsszövetség legerősebb törzsének volt avar a neve. A legkorábbi avar temetkezési szokások és leletek azt bizonyítják, hogy több nép jelenlétével kell számolnunk az avar törzsszövetségben.

9 Legjellegzetesebb leleteik az ún. hosszúfülű avar kengyeleik, az arany vagy ezüst lemezekkel díszített lószerszámok, köpüs lándzsák, gyűrűs markolatú kardok stb. Temetkezési szokásaik sokfélék: a tájolásbeli eltérések, a K—Ny-i, É—D-i, sőt Ny—K-i irányítású korai avar sírok, a fülkesírck, a részleges és teljes ló vázzal eltemetett, sőt felkantározott önálló lósírck szintén jellemzőek rájuk. Hajdúd.orog-V ároskert utca — aranyozott ezüstcsatt 1955-ben Hajdúdorogon a Városkert u. 5—7. alatti építkezéskor lovas temetkezésre bukkantak az építők. A leleteket előbb Nyíregyházára, majd Debrecenbe, a Déri Múzeumba vitték. A földmunkáknál egy koporsós s<r került napfényre, melyből egy szinte egyedülállóan szép arcábrázolásos aranyozott ezüst csat (7. kép"), arany rozetták és más tárgyak kerültek elő. A hitelesítő ásatás alkalmával összesen négy sírt tárt fel Kralovánszky Alán, a Déri Múzeum akkori régésze. A hitelesítés