Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

s merő vázként szomorú látványul szolgáló rommá jutásának egyedül a hibás felosztásból való származását", tegyen javaslatot a szabályos városrendezés ügyében. A javaslat szeptember 1-én került a tanács elé; a küldöttség a belső telkeket 1000 •-ölben kívánta maximálni és a „telkek egy részét a kertek szélén levő nyomásra helyezni javasolta"; indítványozta a bizottság azt is, hogy „minden belső telkek egy tagban" legyenek és „a belső telkeknek az árok aljával összeolvasztandó és az ezeket környező kertekből ezekhez szorítandó téren kivágatni kívánja" a nem ide illő telekrészt. Dorog lakosainak a közigazgatási szervekkel való kapcsolata sokszor egyetértő, sokszor ellentétes volt. 1797-ben több jövevény és telek nélküli lakos panaszkodott arról, hogy a dorogi tanács a földeket „tisztán a régi hajdúlakosok között" osztotta fel, s ebből 233 telketlen család maradt ki/'A tanács nem egyszer a nádorhoz juttatta el sérelmeinek orvoslására vonatkozó kérelmét. 1812. július 19-én is küldöttséget menesztett a nádor elé Budára s megbízta azzal, hogy onnét személyesen forduljon Bécsbe a királyhoz, és adja elő, hogy a Kerület a tisztségek betöltésénél mellőzi a katolikus személyeket, továbbá, hogy a törzsökös családok hátterébe szorulnak a jövevényekkel szemben, hogy a beszállásolás aránytalanul sok, hogy általánosan érvényesül a rokonok egymásnak kedvező kapcsolata, és kérje a kerületi biztos helyére Dorog fölé igazgató kinevezését. Habár a panaszok nem voltak alaptalanok, a vallási nézeteltérések hangsúlyozása mégis inkább a dorogi egyház befolyását mutatja. 1848. előtt általában több alkalommal is panaszkodtak arról, hogy a hajdúváresokban élő nemesek nem egyszer jobbágyi szolgálatra köteleztetnek, hogy adót fizetnek, a jövevényekből kikerült tisztviselők nem engedik a földek felosztását és üldözik a hajdúlakosokat, és hogy a felsőbb rendeleteket a kerületi tisztviselők többször visszatartják. A városi beruházások miatt, vagy a közigazgatás fenntartása érdekében Dorog pénztára sokszor kimerült. Ilyenkor a város vagy közülettől, vagy magánostól vett fel kölcsönöket. 1811. július 13-án pl. két debreceni lak°s<:ól 2000 Ft-ot, december 21-én az egyik tanácsostól 1000 Ft-ot kölcsönöztek. Az 1812. március 9-i közgyűlésen a magisztrátust határozottan felszólították arra. hogy „szükségeit kipótolni igyekezzen, s ha kell, adja ki bérbe a lakosoknak a Csontosföldet vagy más területeket is". 1812. június 26-án az ungvári káptalantól 25 000 Ft kölcsönt vettek fel, majd Péceli József debreceni professzortól 1832. december 1-én 5000 Ft-ot. A városi Tanácsnak — bár kezdetlegesen, — de mégiscsak volt valamilyen szociálpolitikája. 1791. április 9-én a tanácsülésen a közgyűlés egyik tagja „szívbéli fájdalommal" jelentette, hogy az előző évben az elöljárók a „nemes város szegénynépével sok-sok szénát feltakartattak a város részére, majd az összegyűjtött szénát az elöljárók maguk hordatták el a maguk számára". A tanács az okozott kár megtérítéséről intézkedett. 1804. október 20-án a Kancellária rendeletére a dorogi tanács arról is intézkedett, hogy hét éven keresztül minden termék hetedét vegyék el a lakosoktól, és azt megfelelő magtárban helyezzék el, „hogy a lakosok szüksége idein az éhenhalástól menti tétessenek"; a továbbiakban a Tanács mégis azt a határozatot hozta, hogy „kiváltképpen a szegény sorsú lakosokra háramló hasznot" szem előtt tartva a magtár feltöltésére nem ezt a módot választja, hanem 500 köböl rozsot vásárol, amit átmenetileg „vályogos vermekben" helyez el. 1805-ben ugyancsak 500 köböl rozs megvásárlásáról intézkedett azzal, hogy a meglevő 1000 köböl „egyedül a szűkölködő lakosok számára maradjon". Bő terméskor a gabonát ki kell cserélni.