Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

Dorognak nem volt egészségügyi, politikai elképzelése, de szociális meggondolásokból hozzájárult a bábák megtelepedéséhez. 1812. január 28-án sajnálkozással állapította meg a Tanács, hogy a bábák hiánya miatt a múlt hetekben két szülőasszony halt meg. A bábák felvételét először °ly módon rendelte el, hogy „megszólítván egynéhány alkalmatos asszonyokat, és a bábaságra meggyőzvén", vegyék fel őket. A tisztviselői kar A közgyűlés és a tanácsülés után a város végrehajtó szolgálata ténylegesen a magisztrátus kezében volt. Az 1820. évi kerületi határozat egyértelműen kimondta, hogy „a városi magisztrátus minden politikai ügyet fcézbentart a kerület útmutatásai szerint". A politikai ügyek fogalmán akkor a gazdasági közigazgatási bizottság szolgáltatásait és hasonló jellegű intézkedéseket értettek. A magisztrátus az°nban még így is gyenge volt ahhoz, h°gy minden ügyet kezében tartson. 1845. március 26-án megállapította a tanács, hogy „e városbarí nyughatatlankodó, adójukat s más egyéb tartozásukat teljesíteni vonak°dó hajdúk . . . mcgátalkodottsága folytán . . . e városban a közszolgálat rendje annyira megzavartatott", hogy károsan befolyásolnak más városokat. A Kerület elrendelte, hogy a hadnagy ne engedjen ezek zaklatásainak. A magisztrátus vezető tisztségeit Dorog már az 1790-es években rögzítette. Első tisztségviselő a hadnagy volt, akiről a közgyűlés 1837-ben megállapította, hogy „a város legfőbb kormányzó tisztje", a tanács elnöke, a hivatalnokok felügyelője, a kishaszonvételek ellenőre. Ä hadnagyot már az 1833. november 23-i tanácsi jegyzőkönyv Dorogon „főhadnagynak" nevezte, de ez az elnevezés még nem volt következetes. A közvetlen irányítása alatt álló közigazgatási osztályt „hadnagyi hivatalnak" hívták; ide tartozott pl. a perfelvételi jegyzőkönyv jóváhagyása, a nagyobbfokú ellenőrzés, a személyi ügyek referenciája. Erről egyébként az 1832. május 19-i dorogi jegyzőkönyv is említést tett. A hadnagy kezelte a város pecsétjét, kezdetben kizárólagosan, később — az ügyiratok nagyfokú szaporodása miatt — megosztva. A tanácsnak 1791. november 12-i ülésén az a javaslat merült fel: „jó lenne, ha a két nagyobb pecsét hadnagy uram keze alatt lenne, mivel úgyis híre nélkül semmi sem íródhatik". A tanács úgy határozott, hogy a pecsétek közül „az stroffossal attestatumot, a másodikkal passualisoikat petsételtessenek". Az alhadnagy tisztsége a XVIII. században még ismeretlen volt. Feltételezhető, h°gy egy-egy időszakban valamelyik tanácsnok már akkor helyettesítette a hadnagyot, s ilyenkor minden jogi megkülönböztetés nélkül látta el annak feladatkörét. Ebben a minőségben — egy későbbi kifejezéssel élve — „surrogatus és fungens hadnagy" nevet viselt. 1829. november 14-én a korábban választott és időközben meghalt hadnagy helyén Gurbán Jánost bízták meg a hadnagyi teendők ellátásával, a jegyzőkönyvek őt már főhadnagynak jelezték, míg korábbi helyét egy „helyettesítő hadnaggyal" töltötték be. Az alhadnagy .munkaköre főként a rendfenntartásra, a rendészeti igazgatásra és a közegek felügyeletére terjedt ki. Hatáskörét a tanács állapította meg, de egyben korlátozta is. 1832. szeptember 1-én az alhadnagyot megdorgálta a tanács, mert a közmunkára kijelölt birtokossági szekereket „a maga zabjának behordatására fordította" s miután az utcahadnagy ezt meggátolta, „bosszúból függesztette fel szolgalatjából".