Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
meg a hajdú nép históriájában", ahogyan Rácz István találóan megállapította. 21 A török ellen kiépítendő élő védőfal-rendszer érdekében 1672-ben Spankau tábornok át akarta őket telepíteni. A törökök pusztító hadműveletein kívül maguk a kuruc felkelők is többször fenyegették a hajdúvárosokat. 1674. februárjában Nánás t támadtáik meg, 1676-ban Dorog és Hadház hamvadtak el Thököly kurucainak támadása miatt, s e támadások gyakorisága később is annyira fenyegette az egyes városok létét, hogy a lakosok közül többen el akarták hagyni otthonaikat. Dorogról valóban sokan eltávoztak, de 1687-ben Csáky lstvá?i kassai főkapitány elrendelte, hogy az eltávozott dorogiak térjenek vissza és „azt helyt megülvén egyenlő akarattal jobban és erősebben magok jussát s priviilégiuntjait megtarthassak, oldalmazhassak". Ez a rendelet a dorogi tanácsbeliek visszatérését erőszakkal is kötelezte. 22 Ilyen körülmények között fejlődött — a hajdúvárosok átszerveződésének keretei között — Dorog élete is. A polgániasuló kibontakozás során a termelő ernber gazdasági tevékenysége következtében kialakultak azok a kapcsolatok, amelyek az iparnak és a kereskedelemnek, de a város gazdasága forrásául szolgáló földművelésinek és állattenyésztésnek is a megalapozását szolgálták. Lassan-lassan kialakult a főkapitány irányítása alá tartozó tanácsi szervezet, az utcarendi hálózat, a XVII. századi zavaros háborús viszonyok között megindult a kerületté szervezkedés is, s a városok együttműködése, amelynek közigazgatási, gazdaságpolitikai irányítójává a Hajdú Kerület vált. II. A XVIII. századi városigazgatás A városi birtokpolitika Dorog lakossága a XVIII. sz. folyamán nagyobb mértékben szaporodott, mint a korábbi évszázadban. Ä Rákóczi vezette szabadságharc befejeztével viszonylag békés körülményék között éltek a hajdúvárosok is, mert — a fegyveres harcok helyett — küzdelmeik elsősorban jogi síkra terelődtek, különösképpen Szabolcs vármegyével, viszont a török, — a poraszellenos és más háborúk közvetlenül nem érintették a területet. Az 1709. évi pestis súlyosan érintette a lakosságot, főként Böszörmény, Dorog, Szoboszló szenvedtek és vesztettok sokat. Dorogról az 1709. évi kerületi jegyzőkönyv külön feljegyezte, hogy „a rendkívül való Isten-Ítéleti miatt majd tellyességgel elpusztult". A lakosság robbanásszerű növekedéséről Dávid cikke szólt. De a közigazgatásnak és a várospolitikának a lakosok ügyeivel foglalkoznia kellett. A legtöbb probléma már a XVIII. század folyamán is a jövevényekkel függött össze, s ez még inkább növekedett a későbbi időszakban. A városi tanács többször elrendelte összeírásukat, majd 1772. június 2-án előírta, hogy „akik a magisztrátus engedelme nélkül jöttének be, azok minden' időhalasztás nélkül az város határárul kimenjenek". Egy 1778-ban kiadott kerületi határozat még szigorúbban megkövetelte, 23 aminek eredményeképp a dorogi tanács 1780. június 7-ón kötelezte a gazdákat, hogy „senki a maga házánál idegen embert 30 páleza büntetés alatt tsak egy óráig is tartani ne merészelje, hanem azt azonnal a magisztrátusnak bejelenteni el ne mulassza".
