Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
tizedesek ennek utána, mint az előtt az idvezült atjáink idejében hűtősök voltának)), ezután is ilyenként éljenek. Kötelezettségeiket Szoboszlón pl. 1650-ig a katonai igazgatás feladataiban határozták meg, míg 1660-tól kezdve előtérbe: kerültek a közerkölcs védelme, a kivetés utáni adóbehajtás és más hasonló ügyek. A hajdúlakosok a megválasztott szenátussal együtt hc.:ták a városi határozatokat, Szoboszlón már 1630 körül azokat a község hagyta jóvá. A hajdúvárosok tanácsában hozott ítélet ellen 1613—1686. között a kassai főkapitányhoz, 1686—1711. között a szepesi kamarához lehetett fellebbezni. A Dorogon megtelepedett hajdúk etnikai összetétele pontosan nem állapítható meg. Mindenesetre a letelepedések sajátos mozzanata, hogy e városban a etnikai és vallási vonatkozások összefonódtak, s ez a város történetében nagy jelentőségre emelkedett, hiszen amíg a hajdúk általában a protestáns vallást követték, addig Dorog lakosainak nagyobb része — annak idején — a görögkeleti egyház hívei sorába tartozott. A demográfiai fejezetben részletezett etnikai adatok talán magyarázatot adnak arra, hogy mi tette Dorog esetében oly nehézzé a Bocskai által történt birtofcadományozás és megtelepítés tényleges megvalósítását. A korábbi fejtegetésekből ugyanis nyilvánvaló, hogy Szabolcs és más vármegyék 1630 előtt még hajlandók voltak arra, hogy a szabadhajdú létet és jogviszonyt a városok vonatkozásában elismerjék, de ebből az elismerésből Dorogot mindenkor kizárták. Az is világos, hogy a lakosok egy része már korábban a település helyén élt, tehát Dorog valójában annak ellenére sem lehetett üres pusztaság, hogy az ok.':vél ilyenről szól. A korábbi lakosok jogviszonya a korábbi földesúrhoz szintén azonos maradt; a tokaji uradalom részeként nyilvántartott Dorogon élő lakosságot a tokaji uradalom mindenkori gazdája saját birtokállományába sorozta, s> mert a község betelepítése a Bocskai-féle adomány után nem történt meg olyan mértékben mint egyebütt, talán éppen a lakosság más vallása cs más etnikai összetétele folytán, — érthető, ha a tokaji uradalom a kevésbé benépesedett községben nem mondott le birtokjogáról. \z a körülmény, hogy az egykorú Szamosközy István történetíró magának Dorog megtelepítőjének, Dely Szávának nevét korábban Lippában élő kapitányként emlegeti Raduly, Kalauz Péter, Papi Stepán és mások mellett, 10 arra mutat, hogy a Dely Száva kapitánysága alatt harcoló szabadmozgású hajdúk akko": még Dorogon nem kerestek állandó szállást s emiatt nem is telepítették be a községet. Ebből következik, hogy a tokaji uradalom birtokosával a korábban ott élt lakosság állott gazdasági kapcsolatban. Amikor viszont Dely Száva katonái Thurzó György zsoldosaivá lettek, a korábban már Bocskai által kiadott birtokadományozási oklevél alapján megkezdett telenítés megújítása, vagy még pontosabban: maga az újabb hajdútelepítés akadálytalanná válhatott. Kezdetben Tb.írzó György javára a hajdúk Dorogon katonai szolgálatra köteleztettek, míg a régebbi rácok még 250 Fí cenzust is fizettek. Ez semmiképpen sem jobbágyi szolgáltatás, de nagyobb mértékű kötelezettség, mint a többi hajdúváros akkori lakosságáé. A Dorogon megtelepedett hajdúk névsora 17 Dávid Zoltán cikkében olvasható: azok a magyarázatok, amelyeket a névsorhoz fűzött, további vizsgálódások tárgyát képezhetik. Nekünk az a felfogásunk, hogy Dávid következtetései nem minden vonatkozásban lesznek igazolhatók. A névanyag határozottan különböző származású és feltehetőleg nem egységes etnikai összetételű zsoldosseregre utal. Valószínű az is, amit Györffy feltételezett, hogy a rácság ,,a XVII. sz. folyamán lassankint teljesen elsorvadt, hova-
