Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
nyúlnak vissza. Az utasítás szelleméből következik, hogy már az igazgatási ügyek is felmerülhettek. A katonai szervezetben ugyanis legfeljebb jutalmazásról vagy büntetésről lehetett szó, míg a polgári szervezet mái vagyonvédelmet, területbiztonságot, háztelket, kertet, legelőhasználatot, szántóterület kiosztása'-, szabályozott morális kapcsolatokat és más jelentős együttélési igényeket, jogokat vont maga után. Már régen feltételezték egyes történetírók, hogy a hajdúság általános szervezetének elemzéséhez az 1613. évi vámospércsi kapitánya instrukció irányelvnek tekinthető. Ha a történeti realitásokat, a gazdasági fejlődés hasonlóságait vesszük alapul, ez a megállapítás helytálló, mert a közhatósági jogok gyakorlása minden hajdúvárosban a korábban fennállott katonai szervezet felbomlásának folyamatával párhuzamosan alakult ki. 14 Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a feudális mezőváros igazgatása — főként a szabadparaszti hajdúvárosokban —• nemcsak személyekre, hanem a dolgok irányítására is vonatkozott. A város vezetősége emiatt hárma 1 ! funkciót gyakorolt: a szorosan vett közigazgatásit, az igazságszolgáltatásit és a város gazdálkodásának, a közületi vagyonnak hasznosítását tartotta kézben. A városi igazgatás e hármas funkciója egészen a polgári korszakig megmaradt s minden társadalmi korszakváltozásnál más lett a városszervezet felépítése is. A XVII. sz. első felében, a kezdeti évtizedekben az önkormányzati hajdúhatalomnak érvényesítenie kellett a mustrajcgct, ezen túlmenően engedélybe nélkül senki sem hagyhatta el a várost, vigyáznia kellett a kerítésőrök és kapuőrök munkájának éberségére, szabályoznia kellett a birtokjogi viszonyokat. ítéletet kellett hoznia, — a halálos ítéletet is beleértve, — mint kegyúrnak felül kellett vizsgálnia az egyházszervezetet, gondoskodnia kellett az iskolahálózatról, tehát kezdetleges fokon már gyakorolnia kellett mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a közösségi életnek és a megtelepedésnek természetes velejárói voltak. A vámospércsiek 1631 május 8-án hitlevélben jelentették a királynak, hogy „városunkban lött fő- és vicekapitányok, eskütt emberek, tizedesek, vagy akár mely más tisztben és közrendben való találtatnék", mind megbűnhődnek ha felkelnek a király ellen. Maga a felsorolás arra mutat, hogy főkapitány címmel a város élén a volt katonai szervezet parancsnoka állott, de mellette a hadnagyok és tizedesek szintén betöltöttek az igazgatásban valamilyen szerepet, s ezt kiegészítették a lakosság által választott esküdt tanácsnokok. 15 Ez az állapot azonban még nem a polgári jellegű igazgatási rendszert, hanem csak annak átmenetét képviselte. A városvezetés kifejlődésével párhuzamosan alakulhatott ki Dorogon az utcatizedek hálózata, hasonlóan más hajdúvárosokhoz. S habár igaznak tekinthető az a megállapítás, hogy a szervezeti formák rend jene 1 " felépítésében Dorog is követhetett fejlettebb városokat, abban a tekintetben mégis kétségtelenül másként alakult a város igazgatási szervezete, hogy az utcatizedek nem követhették a településtörténeti hagyományokat, miután azok nem is fejlődhettek ki. Debrecenben a városmag különböző falvakból alakult ki; az utcatizedek ezekkel a volt XIV. sz. előtti falvakkal függtek össze, ezért a várossá fejlődés folyamata rátelepedett a korábbi földrajzi szervezetre s ezzel együtt formálódtak az utcatizedek. Dorogon viszont a tizedek — akár Szoboszlón, vagy Böszörményben — nem régi településre, hanem a katonai szakasz, vagy századrend maradványaira mutatnak. A tizedek már a XVII. sz. első évtizedeiben létrejöttek, s egy-egy hajdúvárosban 4—4, esetleg 6—6 tized létével számolhatunk. Polgár község 1643. évi statútuma jellemzően rögzítette azt a tényt, hogy „az
