Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A kerület az iskolák fenntartásával kapcsolatosan 1839. szeptember 29-én rendeletet adott ki, melynek értelmében a tanács kötelezte a nemességet, hogy a „városeklézsia iskola fenntartására megkívánható közszolgálatokat a nemtelen lakosokkal egyarányban tartozik viselni".

9 Igen jelentős eseményként kell még megemlítenem, hogy 1840. december 6-án a közgyűlés meghatározta az iskolai rendtartás alapelemeit. A jelenlegi lellkészlak helyén az iskola kb. 1866-ig működött, három tanítóval és három tanteremmel. Ettől az időtől elég gyorsan emelkedik a tantermek és a tanítók száma is. 1861—1862-ig 4 tanítós és négy tantermes, 1862—1868-ig öt tanítós és öt tantermes 1868—1874-ig hat tanítós és hat tantermes, 1874—1875-ig hét tanítós és hét tantermes, 1875—1902-ig 8 tanítós ós 8 tantermes, 1902—1811-ig tíz tanítós és tíz tantermes, 1911—1928-ig 12 tanítós és 12 tantermes, 1928—1937ig 13 tanítós és 13 tantermes, 1937—1938-ig 14 tanítós és 13 tantermes, 19381944-ig 15 tanítós és 13 tantermes. Az 1944—1945-ös tanévben átmenetileg a II. világháború miatt csökkent a tanulók és a tanítók száma, de az 1947—1948-as tanévben az iskolák államosításakor már ismét megvan a 15 tanító és a 13 tanterem, melynek további fejlődése már a tanácsok megalakulását követő évekre esik.

10 Ha visszatekintünk az iskola fejlődésére, akkor látni kell, hogy az első jelentősebb megmozdulás II. József rendelete után jelentkezik Hajdúdorogon is. Ez a rendelet kimondta az általános iskolakötelezettséget, s megtiltotta, hogy a földesúr megakadályozza a paraszt gyerekek népiskolába küldését. Előírta a 6—12 éves gyermekek iskolakötelezettségét és a mulasztó gyerekek szüleire büntetést is szabhattak ki. Előirányozta az alsófokú iskolák hálózatának megkétszerezését. Talán az utolsó mondat az, aminek eredményeként a XVIII. sz. utolsó évtizedében Hajdúdorogon is foglalkoztak az iskolák ügyével, új iskola felállítását határozták el, amit meg is valósítottak. II. József művelődéspolitikája ugyan alapvetően magyarellenes jellegű volt, mert Magyarországot be akarta olvasztani a német hivatalos nyelvű Habsburg-birodalomba, de voltak haladó vonásai, amit a fentiek igazolnak is. Még jelentősebb volt II. József rendelete akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy utána I. Ferenc uralkodott, aki Sándor Lipótnak, az ország Habsburg nádorának nézeteit is meghallgatta, hogy az ifjúság „a legrosszabb elvekkel" van eltelve. A nádor nézete az volt, hogy ,,a falusi iskolák szükségességét nem tudom belátni, sőt egyenest félek, hogy ezek az iskolák a parasztságot olvan ismeretekkel látják cl, amelyekre azoknak nincs szükségük, s amelyek nem teszik őket boldoggá. Az olvasásra és írásra véleményem szerint a falusi embereknek egyáltalán nincs szükségük".

11 Ennek a szemléletnek hatására nem szorgalmazzák az iskolába való járást, sőt az ilyen határozottan retrográd szemlélet miatt vált a későbbi oktatáspolitika károssá. Sajnos ennek a politikai koncepciónak s a francia forradalomtól való félelem miatt országszerte jelentkező irányzatnak káros befolyását községünk életében is érzékelhettük, mert a XIX. sz. második feléig az iskolák terén semmi fejlődés nem mutatkozik. A reformkorszak lesz az, amely a reformkövetelések egyik tárgyává teszi a népoktatást is. Ehhez az első lépéseket az 1825/27-i országgyűléseken már megteszik, sürgetik a népiskolák ügyének felkarolását. Az első magyar közoktatásügyi törvényjavaslat el is készül, amikor Eötvös József az első magyar királyi felelős minisztériumban a vallás- és közoktatásügyi tárca vezetője lesz. Az általa elkészített, 19 §-ból álló első magyar közoktatásügyi törvényjavaslatot