Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

1848. augusztus hó 3-án beterjesztette az országgyűlés elé, mely sajnos nem került elfogadásra ós ez 20 évvel elodázta a kötelező népoktatás bevezetését, törvénnyé válását. Eötvös József azonban 1867. tavaszán másodszor is átvette a vallásos közoktatási tárcát és 1868. június 23-án ismét az országház asztalára tette a második, VII fejezetből, 115 §-ból álló közoktatási törvényjavaslatát, melyet a XXXVIII. tc-ben 1868. december 5-én szentesítettek. Ez közművelődésünk egyik legfontosabb, legnagyobb jelentőségű törvénye, amely hazánk népoktatásügyét igen hosszú időre alapjaiban meghatározta. Számunkra c törvényből a legjelentősebb a kötelező, büntető szankciókkal kimondott általános tankötelezettség a 6-tól 12 éves. illetve a 15, életév betöltéséig. Ennek eredményei találhatók meg Hajdúdorog művelődésügyében, iskoláinak fejlődésében. A törvény megjelenésétől a XX. sz. elejéig megkétszereződött Hajdúdorogon is a tanítók és a tantermek száma. így került sor arra, hogy az 1866-ig városházának használt épület heben 1892-ben megépült 5 tanteremmel és egy tanácskozó teremmel a mostani Óvoda úti iskolarész, mely ma a Petőfi téri általános iskola alsó épülete. Ezt az épületet tíz év múlva, 1902-ben kibővítették egy tanteremmel és az iskolaszolga részére két szobával, mely szobákat 1928. őszén tanteremmé alakították át. Az iskola építése, bővítése azonban ezzel nem fejeződött be, mert 1903-ban megépült az iskola Petőfi tér felőli része hat tanteremmel, egy tanácskozó szobával és egy gondnoki szobával, valamint 4 üzlethelyiséggel, mely épület jelenleg a Petőfi téri iskola felső épülete. Ezt az épületet 1903. szeptemberében nyitották meg. A megnyitáson megjelent Firczák Gyula, az akkori munkácsi püspök is.

12 A görögkatolikus iskolának a város volt a kegyura 1875-ig s addig a tanítókat is fizette. A város azonban 1875-ben a kegvúrságot megváltotta 236 kat. hold földdel, amely az 1945-ös földosztásig az iskola alapját képezte. Az iskolának választmánya is volt, melynek tagjai az 1873/1874-es években az alábbi személyek voltak: elnök Farkas István, elnökhelyettes Szabó Gvörgy gör. kat. lelkész, tagok: Farkas Sándor, Orosz József, Voloslnovszky József, Rittersporn Mór, Király Antal, Fodor Benjamin réf. lelkész, pénztáros Tóth János, Tóth Mihály, Görög Imre, Szűcs János, ifj. Fejér György jegyző.

13 Az iskolának volt egy alapítványa is, melyet Görög Péter helybeli földbirtokos hagyományozott 1888-ban. Az alapítvány 34 kh. földből és egy épületből állt, melynek jövedelméből minden évben — „az árva, szegény, jóviseletű és jóelőmenetelű növendékek közül, valláskülönbség nélkül — 18 fiút csizmával és kabáttal" kellett ellátni.

Vl Az iskola 5600 D-öi területen fekszik. 1878-ban már 8 tanterme és 582 tanulója volt, 50 évvel később 1928-ban 13 tanterme, 693 tanulója, az iskolák államosításának évében, 20 évvel később 1948-ban 13 tanterme és 839 tanulója volt. Az iskolaszék intézménye — más tartalommal — már a feudális korban is megvolt, de akkor lényegében a község, mint politikai testület és az igazgató töltötték be az irányító feladatokat. A kapitalizmus népoktatási törvénye ezt 1868-ban megváltoztatta és állandó személvekre bízta az iskolák felügyeletével, gazdasági, személyi és részben tanulmányi ügyeinek ellátásával összekötött funkcióit. Az ilyen módon kifejlesztett iskola a felszabadulás után már elnyerhette jelentőségét, mert megváltozott az iskolák szellemét irányító politikai hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében, és mások lettek a tulajdonviszonyok is. Ezért az iskolák 1948. évi államosítása új helyzetet teremtett. Az iskolaszék elnökei általában görögkatolikus főpapok voltak. Közülük ismerjük az alábbiakat 1810. óta: Bányai Antal, Durányi György, Kerekes Deme-