Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Az oktatásügy szervezetében bizonyos visszaesést képviselt a tanács 1794. január 11-én alkotott határozata, amely a felállítandó iskoláról döntött azzal, hogy: 1. a pap legyen a „direktor localis", 2. oktatási és nevelési kérdésekben a parochus önállóan jár el, 3. külső diákok felvétele az ő jogkörébe tartozik, 4. a tanárok és diákok közötti vitában ő a bíró; az igazgató elleni ügyekben a magisztrátus foglal állást, 5. a leendő tanítókat vizsgának vesse alá a magisztrátus előtt, 6. a káplán tanítja a katekizmust, 7. a rendes tanítók kinevezése előtt kettőt átmenetileg alkalmazhat az igazgató, 8. szabályos szerződést kell kötni az egyházközséggel, 9. az első professzor az új iskolában lakik, 10. a rektorok és kántorok az igazgatótól függenek.

0 Ez a határozat az iskolaügyet fejlesztette ugyan, de az egyház előrenyomulását foglalta írásba. Feltehető, hogy e határozat a már meglevő iskola bővítéséről intézkedett. További előrejutást jelentett az oktatásügy területén az, hogy az 1804-i jegyzőkönyv szerint külön leány és fiú iskola volt. A jegyzőkönyv tartalmából az is megállapítható, hogy a régebbi tanító Rácz Gábor volt, akinek nem volt oklevele és ezért el akarta állásából mozdítani a paróchus, de a kerületi főkapitány ehhez nem járul hozzá és visszahelyeztette az előbbi stációra és ugyanekkor alkalmazta Ortutay György kisbirtokost — nem tűnik ki, hogy volt-e oklevele — a leányiskolában. A jegyzőkönyv az év végén meglevő három tanítóról és a localis direktorról tett említést.

7 Arra vonatkozólag is találtam feljegyzést, hogy a tanítók nem kapták rendesen meg a bérüket és ezért a tanács 1800. augusztus 21-én másodszor rendelte el annak beszedését. Ezt augusztus 23-án azzal egészítették ki, hogy „végrehajtók voltak az adósok, a kántorok javára is". A tanítókat tisztújításkor ismételten meg kellett választani. Egy ilyen választás volt 1810. november 4-én, melyből kitűnik, hogy a tanítókat „újra hivatalokban meghagyván" az iskolák javítását kérték. Ennek eredménye lehet az, hogy Szeklényi Mihályról 1810-ben házát iskolának bérbevették, de még 1811-ben nem annak használták, mert a tulajdonos panaszt emelt a tanácsnál, hogy az „oskolának" bérbe adott házát a hitközség „elfordítva zsinagógának használja". A tanács 1811. augusztus 31-én „a controvers felek között törvényt tészen", „a törvényt megváltoztatni nem lehet", vagyis az épületet iskolának kell használni. Bérköveteléssel kapcsolatban tűnik ki, hogy 1807-ben Budovszky Martiriusz máriapócsi szerzetes volt Hajdúdorogon a tanító.

8 Ebben az időben az iskolának már kurátora is volt, aki kezeltette az iskola épületeit, gondoskodott a részére adott földek megmunkálásáról. Az 1816-os feljegyzésekből megállapítható, hogy figyelemmel kísérik az iskolák helyzetét, mert a munka hanyag végzéséért a kurátort, „gyenge ember lévén", leváltják. Az egyik tanító 1816-ban Rohodi János volt. Megállapítható az Is, hogy a három tanerős iskola 1826-ban milyen megosztásban működött. Az egyik csoportba „a kisebb férfi gyerekek" jártak, kiknek tanítója Csornai Gvörgy volt, à másik csoport a fiúké, kiknek tanítója Fejér János volt és a harmadik csoport a lányoké, kiket Lelesz Simon kántor tanított. 1837-ben két tanító kiléte állapítható meg: Lengyel Tivadar és Dallai Pap József. Sajnos, a hiányos levéltári anyag miatt 1846-ig a többi tanító kiléte nem kutatható fel.