Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A mai hajdúvárosok, közöttük Hajdúdorog történeti múltja a honfoglalásig, sőt az azt 'megelőző időkig nyúlt. A letelepülés történetének XVI. századi alakulását e kötetben részben Módy György, részben Dávid Zoltán tanulmányai ismertetik.

1 A művelődésügynek első írásos emléke a dorogi egyházszervezethez fűződik, ami a XVII. sz. viszonyai között annyiban bírt jelentőséggel, hogy akkor a köznevelés egyetlen feladata sem volt elválasztható az egyháztól, hiszen az iskolaügy — a kevés városi iskolától eltekintve — a papság ikezében nyugodott. A nevelésügyi és oktatási küzdelmek a különböző egyházak oldalán zajlottak, de nem egy a közösség egészének érdeklődése mellett fejlődött ki. Ebben az időben Dorognak már papja van Joannes Mariniez személyében, kit 1638. április 14-én a Királytelken megtartott zsinaton Tharozowicz, mint dorogi papot a tiszántúli kerület főesperesévé tett. A pap a következő években is megmaradt, többek között 1642. május 24-én a munkácsi vár kapitánya „A dorogi esperesért, Mariniez Jánosért" küldött.

2 Ezek természetesen arra engednek következtetni, hogy az egyház pappal együtt létezik, és nem is lehetett olyan kis hely a ráckerületi főesperes székhelye, ki itt is tartózkodik, bizonyára az oktatásnak, művelődésnek megfelelő szinten kellett folynia. Ha még a hajdúvárosok történetében azt is figyelembe vesszük, hogy a magisztrátus létezik, amihez felügyeletileg többek között az egyház és az iskola is tartozott, akkor minden bizonnyal Dorogon is folyt a korabeli viszonyoknak megfelelő oktatás a pap lakásának tornácán, ahol valóban az 1700-as években meg is nyílt az egytanerős iskola.

3 A viszonylag békés időben, amikor nem kívántak erőn felüli katonai és egyéb szolgálatot a hajdúvárosoktól, (pl. 1630 és 1660 között) a gazdasági fejlődésnek megfelelő lehetett a művelődésügy is. Az erdélyi fejedelemség hanyatlása, IT. Rákóczi György bukása a katonailag kimerült hajdúvárosok részbeni pusztulását is maga után vonta, többek között a Sejdi járás idején. A katonailag kimerült hajdúvárosok a pusztulás után első teendőként városaik rendbehozásával foglalkoztak. Megerősödésük nyomai figyelemmel kísérhetők, s ezzel e kötet több tanulmánya foglalkozott. Érthető, hogy a nép műveltségi színvonala teljesen az egvház befolyása alatt állt, s feltehető, hogy a nép magatartása, erkölcsi szokásai, életformája az egyház elképzeléseihez igazodott Népi műveltségről is csak az egyházi kultúra vonatkozásában szólhatnánk, ami természetes következménye volt annak, hogy az erkölcsi és