Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
szellemi irányítás a papok, kezében volt, akiknek magasabb iskolázottságuk volt, mint a földművelő hajdúknak. Az egész város gondolkodását befolyásoló szellemi vezetést ennek alapján érték cl. A hívek nagyon tisztelték papjaikat, véleményüket fontosabb kérdésekben kikérték. A XVII. század második felében már történik említés a hajdúvárosok iskoláiról elsősorban Szoboszló és Polgár városokban. A feudális kor tantervi gyakorlata — a valóban haladó szellemű és elsősorban protestáns főiskoláktól eltekintve — a vallás szolgálatában állott. Az iskolamesterek csak átmenetileg tartózkodtak a városban és már csak ezért is nehezen lehetett szó tervszerű pedagógiáról. Hajdúdorogon az első iskola kb. 1700-ban nyílt meg a jelenlegi görögkatolikus paróchia telkén levő épületben, amely az idők folyamán lebontásra került. Helyén a görögkatolikus paróchia található. Ez az iskola egy tanítóval és egy tanteremmel saját helyiségében nyílt meg; az épületet és minden helyiséget a város, mint kegyúr adományozott az akkori görögkatolikus egyháznak. Az egyházi iskola kialakulásával kezdett a rendszeres iskolázás a város lakóinak mind szélesebb rétegeiben elterjedni. Ha az akkori körülményeket vesszük figyelembe, ez az egy tanerős iskola a szükségletet a lakosság számarányában kielégítette. Ahogy a lakosság száma szaporodott, olyan mértékben jelentkezett az iskola bővítésével kapcsolatos igénv is. Az 1750-es évre az iskolának már két tanítója és két tanterme volt/' A felvilágosodás idején az oktatásügy mind erőteljesebb irányítását kívánta magának biztosítani az államhatalom. Harc indult meg az egyházi és a városi jellegű iskolatípusok között; lassan-lassan felmerült a munkára nevelés gyakorlati célokat szolgáló iskolarendszere a mezőgazdaság, az iparoktatás, a kereskedelem területén. Korántsem szabad arra gondolni, hogy az iskolák bármelyik típusa egyértelműen a társadalmi haladás politikai elgondolásalt szolgálta. Ettől az akkori fejlődés még messze állt. De az tagadhatatlanul igaz, hogy más tantárgyak kerültek előtérbe a felvilágosodás szellemétől ihletett iskolákban, helyenként más volt a tanári, a nevelői kar világnézeti beállítottsága, mint az elmaradt, konzervatív szellemű iskolákban. Az iskolapolitikai harc tehát részben küzdelem volt az egyházi és az ún. világi oktatási szellem, részben tanítási módszer és nevelési célkitűzések között. Mária Terézia, a Monarchia uralkodója maga is megállapította, hogy ,,a tanügy politikai kérdés". Akié az iskola, azé a nép, és aki irányítja a népet, azé a hatalom és a jövő. Ez a gondolat a kibontakozó állami felvilágosult abszolútizmus elvét tükrözte. Ennek érdekében jelent meg 1777-ben a „Ratio Educationis", a magyar közoktatásügynek mindenre kiterjedő, egyetemes rendezése, szabályozása, amely magába foglalta az elsőfokú oktatás, az elemi iskolák ügyét is. Az országban kialakult iskolapolitikai irányelvekhez igazodóan Hajdúdorog tanácsa 1792. május 6-án arról határozott „a mostani oskola renováltassék mind kívül s mind belül;.... taníttasson ottan akár oroszul, oláhul, akár deákul és magyarul"; a rektor 80 Fr. készpénzt kap, minden gazda fizet, ha iskolaköteles gyereke van. Az oroszul tanulókat a kántor tanítja, 1792. július 1-én új iskola felállítását határozták. 5 A fenti határozatból láthatjuk, hogy az akkori iskolában több nyelven taníthattak, ami bizonyára azért volt szükséges, mert még abban az időben is többnyelvűek lakták Dorogot. Egy 1800-ban kelt jegyzőkönyv felszólította a lakosokat, hogy a tanítók bérét adják be.
