Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

meg így is nehéz volt bérlethez jutni. Akik mindenáron födhöz szerettek volna jutni, a gazdánál bizonyos házimunkák ingyenes elvégzését is vállalták, vagy gyermekeik közül egy-kettőt a gazda rendelkezésére bocsátottak, aki azokkal libát, disznót őriztetett. Közbevetőleg kell megjegyeznünk, hogy ez volt az analfabétizmus egyik oka, a másik pedig az, hogy az agrárproletárok gyermekei nem rendelkeztek kellő ruházattal. Nagyobb részük télen egyáltalán nem járhatott iskolába, tavasszal pedig, — mint láttuk — szolgálatba kellett menniük. A gazdák, ha csak tehették, még ilyen mellékszolgálatokkal külön megfizetve sem szívcsen adták bérbe földjüket. Erről számol be a községi mezőgazdasági bizottság ülésének egyik jegyzökönyve, ,, . . . mert... a gazdaközönség minél több munkát igyekszik maga elvégezni családjával és minél kevesebb munkást alkalmazni . . ., így aztán nem csoda . . . , a rendes viszonyok közt is nehezen tengődő mezőgazdasági munkásság sorsa nálunk manapság a lassú éhhalál . . . , s rajta csak egy gyors kormányintézkedés segíthet. . . , 600 ínséges számára népkonyhát kell felállítani a községben".

2 Az elöljáróság birtokának egy részét fel es szán tóként adta ki. Fennmaradt egy ilyen kimutatás az 1877-es évből. Ekkor 895 kat. holdat 708 személy között a következőképpen adtak bérletbe.'* 1 kat. holdig — személy 10 kat. holdig 4 személy 2 kat. holdig 27 személy 11 kat. holdig 1 személy 3 kat. holdig 44 személy 12 kat. holdig 2 személy 4 kat. holdig 91 személy 13 kat. holdig 1 személy 5 kat. holdig 13 személy 14 kat. holdig — személy 6 kat. holdig 15 személy 15 kat. holdig 1 személy 7 kat. holdig 4 személy 16 kat. holdig 1 személy 8 kat. holdig 2 személy 17 kat. holdig — személy 9 kat. holdig 1 személy 18 kat. holdig 1 személy Az agrárproletárok nehéz helyzetében nem hozott döntő fordulatot a Nagyatádi-féle földreform sem. A kiosztásra került földeknek csak egy részét kapták meg, az eddigi nincstelenek s jelentősebb földtulajdont csak a ,,vitézi rend" tagjainak juttattak. A kiosztott földek a községtől távol estek, s az új gazdáknak ez külön nehézséget jelentett, hiszen fogattal, megfelelő felszereléssel nem rendelkeztek. Ugyanakkor az Újfchértó község határában levő gróf Dégenfeld Pál és Stern Jakab, valamint Dorog község és Kömerling Jánosné birtokából kiosztásra került földekért 30—40 koronának megfelelő pengő értékű magas összegű térítést kellett fizetni. Ugyanezen földreform során 132 bérlő úgy kapott haszonbérletet, hogy holdanként 1,9 q búzát fizetett a községnek, s az adón felül minden más költség őket terhelte. A bérletért fizetett térítés nagyságát jól mutatja, hogy a dorogi határban a búza holdankénti termésátlaga ekkor 6—6,3 q volt. A nagyszámú nincstelennek — mivel sem földtulajdonhoz, sem bérlethez nem juthatott — más megélhetési formát kellett keresnie. Igen sokan kényszerültek a kubikus sorsra. Ezek a dolgozók a vasútnál, az országúti építkezéseknél találhattak munkát. Dorogon azonban 1884-re elkészült a vasút, s a XIX. sz. végére általában már befejeződtek az országban a nagyarányú vasútépítkezések. A XX. században megkezdődő országútépítések rendszerint egy-egy válság időszakában folytak, pl. Dorogon 1911, 1929—31 stb. években, s ilyenkor a fokozott munkanélküliség idején, ha egyrészről segítséget is jelentettek, másrészről ezeket a munkákat „ínséges napszám", azaz leszorított bérek mellett végeztették cl a dolgozókkal.