Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

részt ezzel összefüggésben -a megélhetési problémák miatt sem alkalmazhatott újabb munkaerőket, amit a közölt táblázat megfelelő adatai jól megvilágítanak. A következő év még súlyosabb csapást hozott. 1914-ben kitört az első világháború. A háború első hónapjaiban a helytelen kormányintézkedések következtében még a legfontosabb ipari alapanyagokat előteremtő bányászokat és a haditermelés szempontjából létfontosságú gyárak munkásait sem mentesítették a katonai behívás alól, nemhogy a kézműves iparosokat. A kisiparosok helyzete a háború egész időtartama alatt sem javult e tekintetben, sőt az újabb katonai behívások miatt tovább romlott. A háború azonban másképpen is éreztette a kisiparra gyakorolt romboló hatását, mert az idő haladtával egyre inkább érezhető volt a nyersanyaghiány. Ennek a fojtogató hatásnak szorító ereje állapítható meg a háború alatti évek tanoncszerződésének számából is. Négy év alatt alig valamivel több szerződést kötöttek, mint egymagában a válságosnak minősíthető 1912-ben. Ugyanakkor bizonyos szerkezeti, illetve szakmai eltolódás is megfigyelhető a háború hatásaként. Egyfelől erősen lecsökkent a csizmadiák száma és emelkedett a cipészeké, másfelől új szakmák érték el azt a jövedelmezőségi szintet, hogy segédmunkaerőt tarthattak. Ilyenek voltak pl. a bádogos, üvegező, gépészkovács szakmák, míg más mesterségeknél a szerződtetett alkalmazottak száma erősen csökkenő tendenciát mutatott, pl. a már említett csizmadiáknál, de rajtuk kívül a háborús bénultság következtében leállt építkezések miatt a kőműveseknél, valamint a szabóknál is, akiknél 1914—1919-ig teriedő 5 év alatt mindössze egy szerződést kötöttek. / A háború utáni évek pénzromlása, az anyagbeszerzési nehézségek tovább rontották a kézműipar helyzetét. Az önálló mestereknek viszont a gazdasági élet fokozatos helyreigazodása lassan-lassan kedvezőbb helyzetet teremtett. A békés termelésre való áttérés előbb a cipész, szabó, kerékgyártó, géplakatos, majd 1921-től, méginkább 1923-tól a kovács, a kőműves, lakatos szakmák folyamatos életrekeltését eredményezte, mint ezt a táblázatok mutatják. A konszolidáció után néhány évig tartó fellélegzés következett. Ezt rombolta le az 1929ben kitört és 1933-ig elhúzódó gazdasági világválság, amely megint számos műhely becsukását eredményezte. A magyar gazdasági élet nagyjából 1934-re tudta rendezni a válság által megzilált sorait. Mint ahogyan az világjelenségként jellemzi a válság utáni időszakot, Dorogon is némi föllendülés követte. Megjelentek a női kalapos, a fényképész és a képkeretező ipar képviselői. Az önálló mesterek száma ekkor érte el az 192-es létszámot, egyik csúcspontját. A következő néhány évben lényegileg az 1934-es szinten stagnált az iparosok száma. Ez a szám azonban az 1937-ben országosan érezhető gazdasági visszaesés miatt 175-re zuhant vissza. 1939-ben háborús konjunktúra alakult ki, amely miatt a hadimegrendelések nőttek; a község iparossága történetének legmagasabb lélekszámát, a 194-et érte el. E rövid, alig 1 éves fellendülést 1940-től újból visszaesés váltotta fel, amelyet súlyos hanyatlás követett, s ez a háború egész további menete alatt tartott. Ezt a tényt világítja meg a következő táblázat. VIII. sz. táblázat HAJDÛDOROGI IPARTESTÜLET TAGLÉTSZAMA A létszám az 1912-es A létszám az l9l2-es Év Létszám adat százalékában Év Létszám adat százalékában kifejezve kifejezve 1912 147 100 % 1940 180 111% 1913 120 81,6% 1941 177 113% 1914 192 130 % 1942 172 121%