Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
üzletrész lejegyzést. 1923—24-ben mezőgazdasági gépek e'adásával, kölcsönzésével is foglalkozott, Ettől az időtől kezdve az évi mérlegekben új tételként jelentkezik a nyereségfelosztásnál az ún. népjóléti alap, amelyre 1926-tól a következő összegeket fordították: VI. sz. táblázat NÉPJÓLÉTI CÉLRA FORDÍTOTT ÖSSZEGEK (27) Év Nyereség Népjóléti alapra A nyereség ford. össz. százalékában 1926 766,13 62,40 8,14% 1927 1 016,45 43,70 4,89% 1928 1 358,44 11,00 0,80% 1929 2 005,92 0,86 0,04% 1930 3 519,55 50,— 1,42% 1931 3 021,21 220,— 7,00% 1942 6 862,60 64,80 0,94% 1943 6 966,80 3,— 0,04% Áttekintve a pengő mérlegek 1926—43 közötti évek rendelkezésünkre álló adatait, megállapíthatjuk, hogy a mindenkori tiszta nyereségnek csak 0,04%— 8,14%-át fordították népjóléti célra. Tették ezt még olyan nehéz időkben is, mint a gazdasági világválság volt, holott 1931-ig nem kis nyereséggel rendelkezett a •szövetkezet. A szövetkezet az erre a célra elkönyvelt összegeket nem fizette ki, hanem évről évre szinte tartalékalapszerűen sajátmaga használta fel. A gazdasági világválsággal kapcsolatban kell azt is megjegyeznünk, hogy a szövetkezet több adósa a tartozása kamatait sem volt képes fizetni. Hajdúdorog legfiatalabb pénzintézete a Hajdúdorogi TV' éptakarékpényjár volt. Ez 1910-ben alakult, s mint ahogy már említés történt róla, 1927-ben beolvadt a Hajdúdorogi Részvénytakarékpénztárba. Létrehozásakor 50 ezer korona alaptőkével indult. A többi pénzintézet mellett, azokhoz viszonyítva, kisebb tőkével rendelkezett, így váltótárca ügyletei — főképpen működésének első éveiben — alig haladták meg évenként a 300 000 koronát. Tartalékalapja 1913-ig mindössze 10 034 koronára, betétállománya 71 189 koronára emelkedett. 8 '2 A hajdúdorogi pénzintézetek fennállásuk alatt igyekeztek a helyi kistőkéket egyesíteni (üzletrész, részvény, takarékbetét), s ezeket a hiteltigénylőknek, de csak azoknak, akiknek erre vagyoni (vagy kezes) fedezete volt, rendelkezésre bocsátani. Önállóságukat — éppen tőkegyengeségükből eredően — az országos nagybankokkal szemben nem őrizhették meg és mondhatni: azok fiókintézményeivé váltak. Különösen élesen látszik ez az egyébként legerősebb dorogi pénzintézet, a Hitelszövetkezet esetében, amelyet az Országos Központi Hitelszövetkezet az alapszabályban foglalt jogára hivatkozással 1935-ben megfenyegetett azzal, hogy „ . . . a felszámolását elrendeli". A fent jellemzett intézmények vezetése, nyereségrészesedése és az általuk nyújtott hitelek kedvező hatása nyilvánvalóan a helyi uralkodó osztályhoz tartozó csoportokat és rétegeket hozta kedvezőbb helyzetbe. Pozitív jelentőségük volt azonban az, hogy egy-egy helyi ipari vállalkozáshoz többször hitelt nyújtottak, s ezzel közvetve vagy közvetlenül elősegítették a termelőerők helyi fejlődését.
