Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

3. A gyár jellegű ipar kialakulása Hajdúdorog első gyárjellegű ipari üzeme nem a helyi tőkések vállalkozása volt, hanem az állam hozta azt létre. A Dohánybeváltó Hivatal telepítése 1885-ban történt. Megnyeréséért egymás között versenyzett Hajdúnánás és Hajdúdorog, s e versenyből az utóbbi került ki győztesen. A vasútállomással szembeni, 15 ikat. holdat magába foglaló telken, a község déli részén kezdődött a Dohánybeváltó Hivatal építkezése, a közület által adományozott telken. A Dohánybeváltó idehelyezésében döntő szerepe a vasútvonal kiépítésének volt. E hivatalnak ugyanis nemcsak a dohánytermesztési engedélyek kiadásában volt feladata, nem is merült ki a termesztőkkel való elszámolásban, a beváltott dohánytermés raktározásában, hanem hatáskörébe tartozott az is, hogy a kellően kezelt és szárított árut a dohánygyárakba .szállíttassa. Ez utóbbi feladatnak természetszerűleg csakis olyan helység felelhetett meg, amely vasútvonallal rendelkezett. A szabálytalan téglalapalakú telken már az első évben felépült három raktár az irodaépületen kívül. Ekkor hét hold került beépítésre, s a telket léckerítéssel vették körül. A negyedik raktár helyisége 1891-ben készült el, 1901-ben pedig már az ötödik és készen állt. A beváltó körzete eredetileg: Hajdúnánás, Polgár, Büd, éi> Szentmihály (Tiszavasvári), Üifehértó, Geszteréd községekre terjedt ki, majd magába foglalta még Hajdúhadház, Téglás, Hajdúvid, Böszörmény, Kálmánháza határát is, és ezdk együttesen 3000 katasztrális hold dohánytermő területet képviseltek. Az első időszakban a beszállított termény nagyobb részét az uradalmak (Mezőssy, Dessewffy, Nánási, Hadházi) adták, de a későbbiekben egyre több lett a parasztgazdaságokból bekerült termény. Jellemző adatként említjük meg, hogy már 1877-ben a Debreceni Dohánybeváltó Felügyelőség Hajdűdorog polgármesteréhez címzett átiratában 945 dorogi termelő számára megadott termelési engedélyről írt, ebből 720 „kapalevelekre", 225 „debrecenire" szólt, ugyanakkor 20 termelői kérelem elutasításáról is említést tett. Alig két héttel később a Felügvclőség 215 újabb elutasító végzésről értesíti a polgármestert, ami azt engedi következtetni, hogy már évekkel a helybeli telep megindulása előtt is nagy volt az érdeklődés Dorogon a dohánytermesztés iránt.

29 Ugyancsak jellemzőként említhetjük meg, hogy a körzetbe gyakran engedélyt adtak a községek belterületén levő kérteikben való termesztésre is, sokszor csak 100—400 D-ölnyi területre is. Ez utóbbi eljárás valamelyes segítséget jelentett a csak házzal és kerttel, de a határban termő földdel nem rendelkező, szegénysorúakon. A termelt és beszállított minőség a „kapa" és a „debreceni" dohány volt, amit századunk 30-as éveitől bővített a nemesített fajtaként jelentkező „szabolcsi" dohány. A körzetben 1947-től 100 holdon bevezették a ,,

Virginia" termesztését, s ennek területét 1962-ig 200 holdra növelték. A felszabadulás után került termesztésre ebben a beváltási körzetben a „hevesi" minőségi dohány is. Ugyanez idő alatt az eredetileg 3000 holdas körzet 1600 holdra csökkent, miközben a terméshozamok holdankénti átlaga növekedett. A termelőterület utóbbi években való csökkenésében az is szerepet játszott — a terméshozam emelkedése mellett —, hogy a dohánytermesztés igen munkaigényes, s napjaink bő munkalehetősége jelentős erőket vont cl a dohányföldekről. A múlt század utolsó negyedében, az üzem megindulásának idején Hajdúdorogon munkaalkalomra volt szükség, s a fermentálással kiegészített dohánybeváltó a település lakóinak nagy segítséget jelentett, hiszen az üzem a szezon ide-