Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

ál in Iában elterjedt gémeskutak mellett még ma is találunk olyan tanyát, ahol kötélen húzzák fel a vizet, fa vederben. Természetesen a tanyaépítéseket megelőzően már a városnak kellett közkutak készítéséről gondoskodnia.'

1 „Népszónok Farkas András jelenti, hogy szükségből a' gáti nyomás hátulsó részében egy gödörkutat kelletvén készíttetni a' gulya részére, 's azt helybeli gyalogszeres emberek által városi közmunkába készíttette cl, miután sem szakmányban nem vállalta senki, sem pedig napszámosokat kapni nem lehetett. A kútkészítők részére, tekintve a' jelen nyomasztó ínséget városgazda által 3 ft 60 xárt kenyeret vásárolván, kéri ezt városgazda kiadásban tudatni, 's kért a' többi közönséges kutak kijavíttatása, 's felszereltetése iránt intézkedést tétetni." A kút tehát nagy gondot jelentett, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az időjárás, meleg nyár váratlin szárazságot teremtett, amikor a kutakból is szinte kiszáradt a víz.'

2 A vízigényes kertkultúrával nem sokat törődtek a tanyai lakosok. Tavasszal a tanya mellett napraforgószárral és csutkaízekkel kis területet elkerítettek. Ezek voltak a kiskertek, ahol zöldségfélét vetettek, de csak annyit, hogy a család szükségletét kielégítette, mert dorogi tanyasi ember a piacon zöldségfélét nem értékesített. Megtermett krumplijának, a „krompé"-nak vermet .ásott. Ebbe a verembe tette el a zöldségfélét, a répa egy részét is. A verem egy téglalap alakú, kb 1.5 m mély földbeásott gödör, nyeregszerű tetővel. Ajtajából egy vastag gerendát nyújtottak végig a tetőn lejtősen, erre hasított fát helyeztek két oldalról, amit csutkaízíkkel, „csörmöllyel" fedtek, és 20-25 cm vastagon földelték. A verem készítése már a XVIII. század derekán is általános lehetett Hajdúdorogon, mivel a tanács 1783-ban a< vermeik készítésével és használatával kapcsolatban szigorú rendelkezéseket hozott:

73 „Parancsoltatik az is, (: mint hogy itten az élet verembe tartatik és megdohosodik:) ahhoz képest a fellyebb hellyekre nem kívánja vinni Granariumckat építsenek, annál is inkább az életnek keleti lehessen." Ebből világosan kiderül, hogy az említett vermek gabona tartására szolgáltak, mint ahogy a felszabadulás éveiben még gvakori volt a tanyákon is a gabonásvermek használata.

74 Ritka helyen „a tornácba vót felszerelve a daráló," ahol a jószág számára őröltek, szükségből kenyérnekvalót is lejárattak. Ilyen helyekre a környékből is eljöttek kiscsirkének valót darálni, de minden egyes alkalommal vámot hagytak, ha csak egy marékkal is, de a szokás megkövetelte. Tanya körül kerítés legfeljebb csak a jobbmódúaknái volt található. Szegényebbek, ha volt idejük, legfeljebb galyból rekesztettek egy kis sövényt, vagy csak a kertet kerítették. Gyümölcsfák ültetésével a tanyai ember nemigen kínlódott, de nem is volt rá ideje gondozni. Talán az eperfa az, amely minden tanyaudvaron megtalálható. Ez volt a gyümölcsösük, vagy táplálékuk egy része is. Az kevés alma vagy körtefa, néhány szilvafa, a gondozatlanság miatt alig hozott termést. A tanya körül leggyakrabban akácfát lehetett találni, mely biztosította a vastagabb téli tüzelőt. Ujabban a gyorsabban növő jegenyenyárfák szaporodtak el a tanyák körül, melyből néhol egy-egy kisebb erdő található. Általában megállapítható, hogy a hajdúdorogi tanyák úgy helyezkednek el, hogy a kövesútról jól megközelíthetők legyenek, s mióta az út és közlekedési viszonyok javultak, városiasodott az építéstechnika, megerősödött a szövetkezeti gazdálkodás, változtak a tanyai életviszonyok is.