Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

evekben meg gyakori tüzelő volt a szárított marhatrágya, a gané, és a taposott, formában öntött szárított szalmás trágya, a tőzeg. A háznak nevezett lakószobát fehérre meszelték. Bútorzatuk nagyobb része egy ágy, egy-két dikó, és egy toló, kis alacsony, négylábú kereken guruló kiságy, amit nappalra a nagy ágy alá lehetett betolni. Az ablak alatt lóca, vagy karosláda, amely ülőalkalmatosság volt és a ruhaneműket is ebben tartották, sok helyen hálóhelyül szolgált. „Ángyoméknál vetett ágy vót. Az ágy tetejire hosszába négy kórót tett, arra rakta az ágyneműt, hogy többnek láccon, de az ágy belseje üresen maradt." A bútorzathoz tartozott még néhány szék, egy ruháskredenc, amit sokszor maguk barkácsoltak. Jobb helyeken a ruha tartására három fiókos komódot használtak, vagy sifont vásároltak, máshol csak a falba vert szegre akasztották a ruhát. Volt a falon néhány szentkép, mely a görögkatolikus lakosok házából nem hiányozhatott. Ezen kívül legfeljebb valami újságból kivágott kép, vagy katonaemlék díszítette a falat. „Firhang nem vót az ablakon, de níhol krepp papírbúi csináltak. Nyáron az ablakba ződ gallyat, legtöbbször akácot tettek, hogy hűvös legyen. Ha az ajtó nyitva maradt, a félhomályból a légy is kihúzódott.

08 A pitar a tanyai ház előszobája, ezen keresztül lehet bejutni a házba és nagyobb tanya épületben a kamrába. Itt alig tartanak bútort, legfeljebb egy stelázsit az edények részére, de sokszor elég a fali tálas is. Napjainkban, amikor már újabb bútorzat került a lakószobába, s tisztaszobává lett, a pitar átvette a lakószoba funkcióját. Egyes helyeken pitarban állott a hombár, s itt tartották a tejesfazekakat, kenyeret, szalonnát és mindenféle ételmaradékot. Mai tanyákon már ritkán lehet szabadkéményt látni, bár ezt az 1933-ban kiadott építési szabályrendelet megengedi.

0

'

1 A pitar mennyezete fedett, de a kéményeket mist is pendely alakúra formálják, hol disznóölés után megfüstölik a tartósítani kívánt húsféléket. Ujabban a pitarba is építettek berakott konyhát. Nyáron ezen főztek, s itt ettek. A pitart szintén fehérre meszelik s az alját a szobához hasonlóan kékkel, vagy szürkével, esetleg barnával felhúzzák. A falon mécstartó, melyre elhelyezték sokszor csak bokszos dobozból, később üvegből készült mécsesüket, melyet 1920 körül az általánosan elterjedt és tanyákon máig használt petróleumlámpa váltott fel. A pad, vagyis padlás a tanyai ember éléskamrája is. Sertésvágás után a sózott oldalszalonnát, füstölt sódart, oldalast is itt tárolják, hogy a tavaszi, nyári munkák alkalmával legyen mit tenni a paszuly levesbe, vagy savanyú ételbe. Dq a termények tárolására is a pad a legalkalmasabb. Ott terítik szét a búzát, az árpát, tengerit, amely, ahol val kamra, ott hombárba vagy deszkából készült szuszékba kerül. A szálastakarmány és szerszám tartására való a szín, melyet négy darab, fent kétágú oszlap tart. Ezen helyezik el a szarufákat helyettesítő suharcokat, amire kukoricaszárból, vagy szalmából tető kerül. Némelyek a szín oldalát napraforgó, vagy kukoricaszárral kerítették be. Az igényesebbek sárral betapasztották, így késő őszig megvédte őket a széltől, esőtől, gyakran enyhelyet adott, különösen addig, míg a tanya el nem készült.

70 A tanyában a szín lett a vetőgép, eke, borona esetleg az alátolt szekér helye. Minden tanyának nélkülözhetetlen tartozéka a kút. A régebbi tanyákon még ma is találni egyszerű, földbe ásott kutakat, amelyeket a későbbiek során deszkával béleltek, s bödönös kútnak neveztek. Később a téglával kirakott kutak szaporodtak el, majd az 1910-es évektől a betongyűrűvel készített kutak, melyeknek vize már az egészségügyi követelményeknek is megfelelt, nem csak a jószág számára, vagy főzésre alkalmas vizet nyerhettek. Tanyákon általános volt a gémeskút. A kutak káváját leggyakrabban fából, vagy deszkából, esetleg betongyűrűből készítették. Itatásra nyárfából vájt, vagy betonból öntött vályú szolgált. Az