Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

Előszó (Dr. Kocsis Miklós)

zett jobbágyfaluról talán nem beszélhetünk, dc az adatok határozottan megmutatják az adózó családok együttélését.

1 A hajdúság erőinek különféle politikai célokból történő igénybevétele a megtelepedés után is folytatódott. Forgách Zsigmond írta Thurzó György nádorhoz 1609. december 9-én, hogy „mihelt akárkinek akármi dologh nem teczik és kedve ellen vagion, mindgiarast az haydusagot emlegeti, azt akarja maga melle czatlani. . "

2 Ez a politikai célkitűzés a hatalmi harcok katonai bázisának megteremtésével Dorogot isem hagyhatta figyelmen kívül. Dorog története nem tárgyalható elszigetelten a többi hajdúvárostól. A hajdúság fejlődésének egységes összefogására és bemutatására már többen kísérletet tettek, s a XVII. századi történetük Rácz István munkájával megvilágítást nyert. A fejlődés bemutatásából kiderült, hogy a megtelepedett bajdúvárosok az önkormányzati élet kifejlesztése érdekében a közigazgatási szervezet összefogására törekedtek, ami a XVII. század végén a Hajdú Kerület megszületésére vezetett. A közös érdekek korai felismerésére több mozzanat utal. Már 1619. június 4-én gyűlést tartottak Böszörményben a bajdúvárosok képviselői, amelyben megtagadták, hogy II. Ferdinánd oldalán a csehek ellen harcba menjenek, mert a háború az országgyűlés beleegyezése nélkül indult. Ha a városoknak ez a közös határozata még nem is jelent szoros együttműködést, az kétségtelen, hogy bizonyos összefogásra utal. A kerületi szervezkedés további menete csak következtetések alapján állapítható megPföbbek között 1656. február 3-án a Hadházon tartott gyűlésen a hajdúvárosok tiltakoztak a kallói kapitány intézkedései ellen, amelyek sértették, a hajdújogokat. I. Lipót király kiváltságlevele 1666. március 21-én a városokat kiemelte a vármegye hatósága alól és nemsokára ez után találkozunk Désány István nevével, akit a történelem az első kerületi főkapitányként ismer.

3 A XVII. század második felében ment végbe az a folyamat, amely véglegesen megvetette a Hajdú Kerület szervezetének alapját. Egyfelől a bécsi Haditanács a -hadfogadás és a hadiadó behajtásának érdekében célszerűnek tartotta valamilyen központi szervezet létrehozását, másfelől pedig maguk a városok is rájöhettek, hogy erőteljesebben védekezhetnek a vármegyék, főként Szabolcs megye támadásai ellen a Kerület megszervezésével. Ilyen módon a Hajdú Kerület az államhatalom részéről kezdeményezett szervezőtevékenységnek és a városok alulról származó elgondolásainak harmóniájában született meg.

4 A kuruc szabadságharcok idején a hajdúságban már csökkent az igazi cselekvő erő, s ez a körülmény indokolta, hogy 1711-ben a császárnak azonnal hűségesküt tettek, aki a menetközben kialakult Hajdú Kerület létjogosultságát nem, csupán az önállóan élt hajdúvárosok kiváltságait ismerte el. Ennek volt a következménye az, hogy az 1715. évi 95. tc. a hajdúvárosokat Szabolcs vm. joghatósága alá helyezte, egyidejűleg magát Polgár várost és azzal Szentmargita pusztát az egri káptalannak visszajuttatta. A továbbiak során a Hajdú Kerület mégis megtartotta tényleges önállóságát, állandóan erősödő küzdelmet folytatva Szabolcs vm. nemesei ellen, míg végül az 1791. 3. tc. visszavonhatatlanul elismerte a városok kerületi szervezkedéseinek jogát, amelyek ezzel teljesen függetlenek lettek a megyétől. A hajdúkerületi főkapitányok a .öríénelem folyamán az alábbiak voltak: Désány István 1669—1701; Nánási Oláh Jakab 1701—1711; I. Csanádv Sámuel 1711—1734; II. Csanády Sámuel 1734—1777; III. Csanádv Sámuel 1777—1790; Jabloncai Pethes János 1790—1809; Nánási Oláh Mihály 1809—