Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

Előszó (Dr. Kocsis Miklós)

1835; Pély Gábor 1835—1849; Sill ye Gábor 1861—1876. A személyi áttekintés arra mutat, hogy a főkapitányi állás betöltésénél egyes családok folyamatos kormányzata érvényesült, amellyel bizonyos fokú dinasztikus jellegű arisztokratizmus mozzanatai jutottak kifejezésre. A hajdúvárosok fölé a király az államhatalom érdekeinek biztosítása céljából „királyi biztosokat" nevezett ki, akik kezdetben csak egy-egy feladat elintézésére kaptak megbízatást, később azonban a tisztség állandósult. 1766-ban gr. Dőry Ferenc zempléni főispán kapott kinevezést, aki a földet követelő dorogi jövevények panaszát vizsgálta ki. 1779-ben gr. Sztáray Mihály kamarai igazgató lett királyi biztossá. 1784-ben gr. Majláth. József volt hivatva a királyi biztos és a főkapitány ellen tett feljelentések kivizsgálására. A XIX. században a királyi biztosi tisztség állandósult, amikor 1809. április 14-1819. április 12 között Ibrányi Farkas, 1819. április 13—1829. május 20. között Pálffy József, 1829. június 2—1835. április 30. között gr. Majláth József, 1835. május 25—1842. október 15. között Kállai István, 1842. november 15—1848. április 9. között Detrich Miklós töltötték be a királyi biztos méltóságát. Mindezek a tisztségek a hajdúvárosokat egységes irányítás alatt kívánták tartani, és ezért működésük alakulása Dorog fejlődéstörténete szempontjából sem közömbös. *** A község monográfiájának összeállítása több nézőpontra volt figyelemmel. Mindenekelőtt egységes képet kívánt nyújtani az eddig feltárt régészeti leletek birtokában megismerhető falutörténetről, azon belül a gazdálkodás menetét, a társadalmi harcok megnyilvánulásait, a politikai felépítmény szerepét, tehát a városi, majd községi igazgatás szervezetét óhajtotta vázlatszerűen kidolgozni. A felszabadulás utáni események bemutatása nemcsak a kronológia rendjében történt, hanem az egyes fejezetek köré csoportosult, mert kizárólag kronológiai sorrendben csakis akkor lehetett volna feltárni a község életét, ha egyetlen szerző dolgozta volna fel a különböző korszakok rajzát. Többszerzős munkánál a témák iránti érdeklődés alapján kellett megbízni a szerzőket, s a szerkesztő kötelességének érezte, hogy az adott témával foglalkozó szakemberek a reájuk bízott feladatot legjobb tudásuk szerint megoldva, mutassák be a tárgy szerint jellemezhető képet Hajdúdorog történeti változásáról. Éppen ez a tematikai felosztás indokolja, hogy néha az átfedések elkerülhetetlenek voltak. Ha valaki azt veszi észre, hogy egy-egy szerző felfogása talán eltér a kötet másik szerzőjének véleményétől egy-egy részletkérdésben, akkor gondoljon arra, hogy a hajdúk letelepítése, az etnikai hovatartozás, a társadalmi berendezkedés, a közigazgatás, a népszokások stb., a tudományban eddig ismeretlen kérdőjeleket tárnak fel, mert a hajdúk története még korántsem lezárt tudományos eredmény. A szerkesztő éppen ezért nem óhajtotta egyetlen szerző tudományos meggyőződését sem befolyásolni a gondolatok rendezése során. Sok olyan kérdése van még Hajdúdorog történetének, amelyeket a jövő kutatása fog feltárni. Valójában az egyes hajdúvárosok települése csak akkor lesz előttünk világossá, ha már az egész hajdúság történeti múltját megismertük, hiszen ennek a községnek múltjában oly sokrétű és oly gazdag népi anyaggal találkozunk, amelyet az utóbbi évtizedek nagy lendületű kutatása sem tisztázhatott teljesen. Ez a megjegyzés Hajdúdorogra különösen érvényes, mert itt a középkorban viszonylag gazdag múltú községgel állunk szemben, de a XVII. sz. fordulóján zajlott élete a homályba vész, hogy újból előtörjön az 1616. évi telepítési kiváltságlevél fényében.