Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

II. A társadalmi struktúra alakulásáról

Jellemző erre, hogy az 1818/1819. évben a 0- 5 kat. h. területtel 1662 birtokos, 5-10 kat. h. területtel 667 birtokos, 10-15 kat. h. területtel 164 birtokos, 15-20 kat. h. területtel 49 birtokos, 20-25 kat. h. területtel 11 birtokos, 25-30 kat. h. területtel 4 birtokos, 30-50 kat. h. területtel l-l birtokos rendelkezett. Èz a birtokmegoszlás nemcsak a ház utáni földek adatait tartalmazza, hanem a város széles határában a kincstártól bérbevett zálogos birtokokat is magába foglalja. A birtokmegoszlásban a béresföldek nagy szerepet játszottak. Az egykorú Balásházy nagyobb birtoktestek kiosztását tartotta szükségesnek, hogy a beruházásokat indokolttá tegye. A földbirtokosok állattenyésztéssel is foglalkoztak, sőt a lakosság jó része állattenyésztésből élt. Ugyancsak Balásházy észrevételezte, hogy „Debrecenben nincs polgári család, mely egy századig képes lett volna magát földbirtokból jólétben feltartani s a tehetősebbek vagy a szomszéd határokban gyakorlott haszonbérből, vagy sertéshizlalásból, vagy mesterségből, kereskedésből szerezték vagyonukat, vagy másutt nyert örökségüket hozták ide." E mellett természetesen általános volt a szőlőművelés is. A mezőgazdasági foglalkoztatottság statisztikája azt árulja el, hogy habár minden háztulajdonosnak földje volt és azt valamilyen formában művelte, lényegében a mezőgazdaságnak csak kevés személy szentelte életét fő foglalkozásként: 1828-ban 602 családfőt írtak össze a szántóvetők között; ez a szám csak 1846-ban ugrott 620 családfőre. Az összlakossághoz viszonyítva ez a szám alacsonynak tűnik. A város társadalmi életében a betelepülők sorában egy másik réteg játszik fontos szerepet. Ez a réteg a nemességből alakult. Feltehető, hogy már a várossá alakulás első időszakában is megtelepedtek a nemesek Debrecenben. Helyzetüket az országos jogszabályok rögzítették s nyilvánvaló, hogy itt is élvezték azokat az előjogokat, amelyek őket a megye községeiben megillették. A város egészének erősödésével s ezzel párhuzamos mértékben a terhek növekedésével, Debrecen kiváltságokkal körülbástyázott tekintélyének emelkedésével azonban a városi hatóság mind erőteljesebben küzdött azért, hogy a városon belül a nemesség kedvezményes társadalmi helyzetét megszüntesse s őket is a városi közterhek viselésére kényszerítse. E küzdelem századokon át tartott s hullámzó eredményeket ért el. Lényeges mozzanat került előtérbe a XVI. sz. II. felében, amikor az önállóvá lett Erdély fejedelme - úgyis mint a város földesura - határozottabb mértékben támogatta a számára fontos hadtápbázist jelentő Debrecen igényeit. János Zsigmond 1568. május 28-án elrendelte, hogy amíg a nemességnek külön választott vezetője Debrecenben nincs, fölöttük is a város bírája ítélkezik. Ugyanerről intézkedett Báthori Zsigmond 1594. március 22-én, megállapítva, hogy a Bihar-megyei szolgabíró Debrecen nemesei fölött nem illetékes. Ezek a döntések megvilágítják az osztályharc menetének alakulását és föltétlenül arra mutatnak, hogy a nemesség minden tekintetben élni kívánt a városon kívül számára biztosított jogokkal, de a magisztrátus ezeket a jogokat kevésbé is