Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

pozitívumokra épített, s ez páratlan aranytartaléka, nélkülözhetetlen feltétele az egész pedagógiának. Kapcsolatos ezzel az a törekvése is, hogy a munka értékelése, elemző elbírálása útján a gyermekben fel kell ébreszteni az alkotással járó tartós örömet. Meggyőződése szerint ez „valami kedves érzés, mely az emberi keblet észrevétlenül szállja meg.". Megsejtette tehát a munkára nevelés és az érzelmi, az erkölcsi élet fejlődésének kapcsolatát. Tapasztalata szerint a munka folyamán szinte nem volt tanuló, aki ne érdeklődött volna a munka tárgyával kapcsolatos kérdések iránt. Egyesek a termőföld kialakulásának, termőképességének okát kutatták, másokat a növények fejlődése érdekelt és így tovább." S itt tanultam meg — írja — hogy ügyes és tapintatos vezetés mellett nemcsak a kézimunkát lehet megszoktatni, hanem azt kellemessé lehet tenni a tudományok népszerű fejtegetéseivel és hogy a tudvágyat még az olyan egyénekben is fellehet ébreszteni, akik a természettől tunyák és tehetetleneknek látszottak s míg a munkára nem vezettem, s ez által testi és lelki erejét fel nem ébresztettem valóban olyanok is voltak."

95 A munkára neveléstől a fizikai munka megismertetését és megszerettetését várta. Bizonyos mértékig még a szellemi érdeklődés felébresztését is remélte. A gyakorlati munka során nagyon fontosnak tartotta, hogy a tanár élvezze a tanulók bizalmát, mert csak így mernek kérdezni tőle. Ezt írja: „Ha mi a kézi munkálkodás közben a tanulók tudásvágyát helyesen és okosan költöttük fel, ha azt fokról-fokra okosan és helyesen elégítjük ki: akkor ... a kézi munkálkodás vezet bennünket eléje az értelmi nevelésnek."

96 Szerinte az érdeklődés felkeltésével a további haladás feltételét építhetjük ki. Nála a fizikai és szellemi munka szerves egységet alkot az elemi nevelésben. Értékrendjében a kétfajta munka egymás elősegítője. A munka szellemi és fizikai funkcióit tehát nem választotta el, nem állította antagonisztikus ellentétbe, mint ahogyan a kizsákmányoló társadalmak általában tették. A munkára nevelésben hangsúlyozta a fokozatosság elvének betartását is. Megsértése nyomán ellentétes eredmény következhet be a nevelésben. Gönczy Pál célkitűzései az 1868-as népiskolai törvényben rögzítést nyertek. Az 55. § k) pontja szerint a falusi népiskolákban kötelező tantárgy: a „gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből." Ezután következett a bonyolultabb feladat: a törvény előírásának tényleges végrehajtása. Tevékenységének — 1868-tól — lényeges része volt a több évtizedes eszme országos megvalósítása. Ez a törekvés szőtte át a népoktatási intézményekhez írott utasításait és tantervi munkálatait egyaránt. Csupán példaként emelhetjük ki az 1877-ben megjelent népiskolai tantervet. Ebben teljes biztonságban felismerhetők korábban megfogalmazott didaktikai és módszertani nézetei. Az említett tanterv igen előkelő helyre, a természettudományi tárgyak közé sorolja az ún. gazdasági és kertészeti gyakorlatokat. A gyakorlati irányú képzés és a munkára nevelés nagyra értékelését mutatja, hogy a terv már az elemi iskola III. osztályától kezdődően minden osztály számára, ideértve az ismétlő iskola osztályait is, kötelező tárgyként írja elő a gyakorlatokat. Ezeket (tavasszal, nyáron és ősszel) hetenként kétszer szerda és szombat délután kell megtartani. A tantervből szó szerint is érdemes idézni a következőket: „a tanító gyakorlati tanítása közben minden alkalommal alkalmazza a természetrajzi, természet- és vegytani ismereteket."

97 A tárgyak közötti kapcsolatra tehát külön is felhívja a figyelmet. A kötelező művelődési anyag előírta még, hogy az elemi iskola VI. osztályában és az ismétlő osztályokban a gyakorlatból szerzett ismereteket „elméletileg" is rendszerezni